Header image  
vasút és modellezés  
line decor
  
line decor
 

  Minden jog fenntartva -
Martisz Gábor
marTrain

   
   
 
 
 
marTRAIN terepasztal 6.
 

Sokat gondolkodtam azon, hogy a következő részt új építési szakaszba soroljam-e. Annak ellenére, hogy az ötödik fejezetben épített spirál és hegyoldal felett helyezkedik el, valójában egy teljesen különálló egység, ezért az építését egy új fejezetben fogom bemutatni.

A 'felső szint' alapja a már korábban bemutatott spirál emelkedő teteje. A középen lévő nyílást 4 mm vastag rétegelt lemezzel fedtem be. A lemezt a négy sarkán átmenő csavarral rögzítettem az alaphoz. A hegytető vázszerkezetét ehhez a lemezhez fogom rögzíteni, így a későbbiekben a 4 rögzítő csavar oldásával az egész hegytető leemelhető lesz a főkeretről.
A korábban bevált 'technológia' alapján a sínek lefektetésével és a láthatón részek festésével kezdtem a munkát.

 

A vasúti pálya beüzemelése után a környező terep elkészítésén volt a sor.
A hegytető váza élére állított 8 mm-es rétegelt lemezből készült. A téglalap alakúra vágott lemezeket a leendő helyükre állítottam és berajzoltam az alagút helyét valamint a hegyoldal formáját adó vonalat.

 

A vonalak mentén dekopír fűrésszel kivágtam a megfelelő formát. Az így kapott lemezeket a 4 mm-es laphoz rögzítettem.

 
 

Rögzítettem a hegyetetőre kerülő kilátó tartólemezét, valamint a hozzá vezető erdei gyalogút alapját.

 

A váz befedése előtt elkészítettem az alagutat. Az ötödik szakaszban már bemutattam két különböző lehetőséget az alagutak belső falainak kialakítására. Most egy R3/R2 sugarú ívet kellett befednem, a szűk ívek miatt egy újabb megoldás mellett döntöttem. Az alagutak falait téglamintás papírlapból készítettem el. Ezeket több cég is gyártja, én a Vollmer 6048 számú lapját használtam. Az alagút bejáratához rögzítettem az első két lapot.

 

 

A papírlapokat 3-4 cm vastagságban ollóval bevágtam, a külső íven lévő lapot felülről, a belső íven lévőt alulról.

 

 

A csíkok széleit ferdén egymásra fektettem annak érdekében, hogy az ovális alagút falát vízszintes irányban is ívben lehessen rögzíteni. Minden egyes csíkot felülről vastag ragasztószalaggal rögzítettem a szomszédjához. A legszélső csíkokhoz szintén ezzel a módszerrel rögzítettem a soron következő bevágott lapokat addig, amíg az alagút bejáratából nézve az oldalfalnak takarást kellett biztosítania.

 

 

A hegytető felső borításának alapja a NOCH 60380 fémhuzal erősítésű papírlapjából készült. A lapot kárpitos belövőpisztollyal rögzítettem az élére állított lemezekhez.


 

Az alapra a már korábban bevált üvegszál-erősítésű Rigips gipszet hordtam fel. Helyenként gumimintába öntött gipsz sziklákat helyeztem el. Különösebb kommentárt nem fűznék a képekhez, mert a gipszkiöntő gyerekjátékokkal megegyező eljárást bárki meg tudja csinálni. Pár ezer forintért a NOCH profi öntőformákat kínál erre a célra, különböző nagyságú és formájú sziklákat tudunk ezek segítségével önteni. Több újságban láttam egy költségtakarékosabb megoldást, mellyel hasonló eredményt lehet elérni. Ebben háztartási alufóliát 3-4 rétegben összehajtva különböző méretű kövekre és szikladarabokra nyomkodtak úgy, hogy az alufólia felvegye a kövek csipkés külalakját. A köveket kivéve megvan az öntőforma, melybe beleöntve a gipszet szép sziklautánzatokat kapunk.

 

 

A növényzet és a terep kialakítása előtt a sziklákat festeni kellett. Ehhez kizárólag vízbázisú festékeket használtam, melyeket olcsón be lehet szerezni bármilyen festékboltban.
Először az egész felületet okkersárga színnel fedtem le...

 

...majd száradás után jól felhígított sötétszürke szín következett.

 

 

Ezután szükség van egy vízzel teli edényre, valamint egy háztartási boltokban kapható tengeri szivacsra. A tisztára öblített és kinyomott szivaccsal finoman végignyomogattam a festett területet. Ezt a műveletet kétszer-háromszor megismételtem az egész felületen.

 

A szürke felület száradása után az éleket és a bemélyedéseket vékony ecsettel fehér színre festettem.

 

A festés után a terep kialakítását kezdtem el. A hegyoldalhoz kapcsolódó részeket ugyanolyan sűrű növényzettel borítottam, mint magát a hegyoldalt. A felső lankásabb részeken füves-fás területet fogok készíteni. Ehhez alapnak a német ML cég, erre a célra kifejlesztett masszáját kentem fel a gipszfelületre. Erre az anyagra és a gyártó cégre a 2003-as bécsi modellvásáron akadtam rá. Próbaszinten hoztam két zacskót a különleges porból, mert a kiállításon felállított mintaasztalon igen meggyőző eredményt mutatott az ebből készült terep. Egy csomag egy kisebb és egy nagyobb zacskóból áll. A kisebbik zacskó tartalmát, mely a tapétaragasztókhoz hasonló fehér kristályszerű anyag- vízben kell feloldani, majd fél óra elteltével a nagyobbik zacskóban lévő barna fűrészporhoz hasonló port hozzá kell keverni. Miután elkevertük, vízbázisú festékkel színezni lehet a kész masszát. Az alábbi képen festék nélküli, eredeti színű anyaggal dolgoztam.

 

A massza megkötése után elérkezett a hegykészítés leglátványosabb része, a 'parkosítás'. Az alapanyagok megegyeznek a már korábban használtakkal, HEKI wildgras, wiesengras, valamint fák, bokrok, különböző színű szóróanyagok keveréke. Igyekeztem a különböző formájú és színű növényeket keverni, véleményem szerint így természetesebb hatás érhető el. A Bonn felöli meredek oldal dús növényzete először egybeolvadt a hegytető alsó részével és megjelent egy-egy magasabb törzsű fa...

 

 

...elkezdett nőni a fű is,...

 

 

Ez az Auhagen kilátó évek óta várt a dobozában, hogy egyszer méltó helyére kerüljön. Nem tudom, hogy csak én fogtam ki egy sikertelen szériát, de ilyen pocsék minőségű épülettel még nem volt dolgom. Az illesztések fele nem stimmelt, voltak helyek, ahonnan vésni, reszelni kellett, voltak, ahol 1 cm!!-es rések tátongtak. Több kisebb elem hiányzott a nylonozott gyári csomagolás ellenére, ezeket papírból kivágva tudtam pótolni. Több órás szenvedés után végül összeállt az épület, a borzasztó színeken koszolással sikerült segíteni.

 

 

...tájkép csata közben,...

 

...és a fák is a helyükre kerülnek.

 

Az alagút bejárata dús növényzet ölelésében.

 

A sok zöld között elfér egy-két szarvas, ló és lovas is.

 

 

Irány a másik oldal, turistaút kirándulókkal...

 

Legnagyobb örömömre a végső simításokba a kisebbik lányom is besegített.

 

Miután a hegy elkészült, az állomás és környezetének kialakítása következett. Az állomás épülete POLA gyártmány, festéssel, patinázással, kültéri világítással, telefonfülkével felturbózva.

 

 

A környező utcák kialakítása megegyezik a már korábban bemutatott technikákkal, újdonság a NOCH nemrég megjelent gyönyörű szép fái.

 

A beton ütközőbakokat gipszből öntöttem és ROCO elemek felhasználásával készítettem el. A rajzra az egyik MIBA újságban akadtam rá...

 

A rajz alapján kartonpapírból hajtogattam az öntőformát.

 

 

Miután a gipsz megkötött, felragasztottam a Roco ütközőbakjából nyert, valamint sínszálakból vágott elemeket

 

Lefestettem őket a korróziónak megfelelően rozsdaszínűre

 

Végül a helyére ragasztottam őket.

 

Az épület melletti peron kockakő mintás Evergreen lappal borított 8 mm magas rétegelt lemez, ugyanolyan színnel festve, mint a POLA épülethez tartozó peronrész. Egy hegyvidéki kisállomás korántsem olyan zsúfolt,mint egy nagyvárosi pályaudvar, ezért 2-3 Preiser figura, pár pad és egy menetrendi információkat tartalmazó tábla tökéletesen élethűvé teszi ezt a részt. A két vágány között részbe salakos kaviccsal borított peront készítettem.

 

 

A peron szélén lévő kőpadkát 0.9*0.9 mm-es Evergreen profilból készítettem.

 

A műanyagprofilt külső és felső élét 2,5 centiméterenként vékony reszelővel bereszelgettem.

 

A két szélét 30 fokban lefűrészeltem. A ferdén emelkedő peron vázát csíkokban emelkedő parafacsíkok alkotják.

 

A parafát kartonpapírral fedtem le, a széleit belövőpisztollyal rögzítettem.

 

A kartonpapírt beragasztóztam és vékonyan beterítettem kőimitációval, melyet felülről nitrolakkal rögzítettem.

 

Száradás után az egész felületet légecsettel rozsdabarnára festettem.

 

Befejezésül parkosítottam a 2.vágány előtti területet. Először HEKI wildgrast ragasztottam le az egész területre, a fűtábla és a kavicságyazat közötti 1-1,5 cm résbe NOCH fű-szóróanyagot szórtam, melyet nitrolakkal rögzítettem.

 

A fűalapra bokrokat és fákat (HEKI) ragasztottam, ezzel a 6.szakasz építése befejeződött.

 

Az állomásról, az itt megforduló vonatokról és a növényzetről készült néhány "földközeli" kép, melyek az életképek rovatban találhatóak.