Ebben a fejezetben a képzeletbeli Bonn főpályaudvarának rendezőváltóit elhagyva a vonatok útja nyílt pályán folytatódik az ötödik szakasz alagútjai felé. Az előző részek témáihoz két újdonság sorakozik fel, egy vashíd és egy fordítókorong beépítése. Előbbi a kétvágányú fővonalon közlekedőket keresztezi a temető mellett futó északi egyvágányú mellékvonal dél felé kanyarodó pályájával. A fordítókorong egyrészt mozdonyszíni rendezést tesz lehetővé, másrészt egy ennél sokkal fontosabb mozdonyfordítási funkció kulcsszereplője. Jelen esetben ez azért fontos, mert az összes mozdonyom A vége vitrinmodellre lett szerelve (magyarán a kuplung szerkezet ki lett szedve belőlük és a pályakotrók, levegőtömlők, stb... pedig fel lettek szerelve), így ezzel az oldalával egyik sem tud kocsit maga után kapcsolni, csak a B oldalukkal. A fejpályaudvarra érkező szerelvény mozdonyait két féle módon tudom majd megfordítani:
1, Hasonlóan a valósághoz, a szerelvény elejéről a pályaudvar vágányainak elejére szerelt szétkapcsolók segítségével a mozdony leakad, a szerelvényt egy tolatómozdony kihúzza, majd a mozdony kitol a fordítókorongra, és 180 fokos fordulat után újra munkába áll.
2, A mozdony kitolja a szerelvényt a visszafogó vágányra, leakad, rááll a fordítóra, majd a szerelvény másik végére csatlakozik.

Az elviek után következzenek a gyakorlati megoldások:

A szokásos alaphelyzet: 18 mm-es rétegelt lemezből épített vázra 12-es rétegelt munkalap került, majd az új vázat az elkészült elemekhez rögzítettem. Az asztallapon két lyukra volt szükségem. Az egyik egy 28 cm átmérőjű kör, a Roco 42615 számú fordítókorongjához, a másik egy téglalap alakú nyílás, mely pontosan az emelkedő pályaszakasz alatt van. Ennek a nyílásnak a jelentőségét később bővebben kifejtem.

A képen látható híd 2 db Roco 40081-es egyvágányú hídból lett összeépítve úgy, hogy a két párhuzamosan futó vágány a Roco 61,6 mm-es szabvány távolságára kerüljön egymástól. Összeépítés után a hídszerkezetet és a lábazatot is lefestettem, mert gyárilag igen ronda, rikító színnel hozzák forgalomba.
A 3.szakaszon megkezdett emelkedő ezen a szakaszon folytatódik. A pályaudvar bejárata előtt szükség volt egy váltópár beépítésére, melyen keresztül a vonatok bejövő menetirány szerinti jobb vágányról a bal oldalira áttérve az állomás 5.,6.,7. és 8.vágányát el tudják érni. Az emelkedőn futó sínek és kitérők az előző szakaszban is alkalmazott módszer szerint 4 mm-es rétegelt lemezre lettek lefektetve.

A külső töltésoldal purhabból készült. A belső oldalnál viszont az egymáshoz egyre jobban közeledő vágányok közötti hely szűkülése miatt egy szakaszon NOCH támfalat kellett beépítenem.

A korábban említett téglalap alakú lyukra többek között az emelkedőn lévő kitérők miatt volt szükség. Pontosabban az azokat működtető asztal alatti állítóművek miatt:

A másik előnye a híd pillérjeinek elrejtése volt. Mivel a 4%-os emelkedést a hídon keresztül is biztosítani kellett, így az egyik tartópillérnek 2 cm-rel alacsonyabbnak kell lennie, mint a másiknak. Ezt meg lehetett volna úgy is oldani, hogy a pillér aljából levágok ennyit, de sokkal egyszerűbbnek tűnt a pillér alá kiszélesített lyukba beleültetni és bútorvasalattal alátámasztani azt.

Ezzel a módszerrel zökkenőmentes átjárás lett biztosítva a rétegelt lemezre erősített és a hídra rögzített sínek között.

Sikerült itt is kihasználni a purhab könnyű megmunkálásának előnyeit. Pár mozdulattal könnyedén ki lehetett alakítani a pillérhez csatlakozó töltés formáját

Füvesítés és a felsővezeték kiépítése után átgördült az első vonat a híd alatt

Készítettem két közelebbi képet is az egyik kedvencemről:

Ezen a képen jól látszik, hogy mekkora szintkülönbséget kell majd a vonatoknak az ötödik szakaszon lévő hegy gyomrában levő spirálon leküzdeniük:

.Az emelkedő és a híd előtti részen 'Bonn fűtőház' építése volt a következő feladat. Előzőleg említettem már, hogy a Gépészeti Főnökség központjában a Roco 42615 cikkszámú fordítókorong áll. Mivel a korongban lévő elektronika kizárólag az analóg rendszert támogatja, szükség volt egy kis forrasztgatásra a PC-LENZ digitális üzemmódra való átalakítás miatt. Ezt bővebben a DIGITAL fejezetben fejtem ki.

A fordítókorong beépítése.

A középpontban: ROCO 42615 új, nyers állapotában...

...majd a helyére illesztve és csatlakoztatva az állomás vágányhálózatához. Mozdonyfordításnál bal  oldalról jön be a mozdony, majd 90 fokos forgatás után a jobb oldali vágányon fog a szerelvény végére állni.

A fordítókorong rögzítése után lefektettem a csonkavágányokat. A kép előterében lévő sínpár a mellékvonal déli vágánya, melyet kerítés fog a későbbiekben elválasztani az üzemi területtől.

A sínek leszögelése után bejárattam az újonnan beszerzett kompresszort. Először a síneket és fordítókorongon lévő sínpárt, továbbá a fordítóakna peremét foltokban Revell 85 rozsdavörös színnel lefújtam. Ezután az aknát, a peremet és a hidat Revell 89 világosszürkére, majd foltokban Revell 6 matt feketével fújtam.

Ezután kiépítettem a becsatlakozó felsővezetéktartó oszlopokat, valamint a korong felett kifeszített 'pókháló' 4 fő tartóoszlopát. (Viessmann 4117)

A sínek között lévő területre a szokásos NOCH 09170 kőzúzalék lett szórva, szórás után nitrolakkal rögzítettem.

Mivel 'üzemi' területről van szó, koszolni kellett a homokot,a talpfákat és az ágyazatot, ezért ismét előkerült a szórópisztoly. Ezúttal Revell 46 számú sötétszürke festéket használtam.

Az egyik csonkavágány mellé építettem egy üzemanyagtöltő kutat és egy tartályt a dízelmozdonyok számára. FALLER 130948 építőkészlete szolgált alapul, természetesen ezt is festeni kellett. A tartály és a szivattyúház REVELL 91 ezüst alapszín után REVELL 46 szürke koszolást kapott.

Száradás után a vágányközöket fű szóróanyaggal beszórtam és lakkal rögzítettem

A fordítókorong felett lévő felsővezeték kiépítésére a valóságban igen sokféle megoldást találtam. A fenti képen látható korong felett csak a kijárati vágányok felé van kihúzva munkavezeték, ezért a fordítási művelet idejére az alatta álló mozdonynak le kell húzni az áramszedőit. Mivel modellen ez a művelet még nem kivitelezhető (megjegyzem a Marklin-től már láttam egy lehúzható áramszedővel ellátott prototípust), ezért a korong felett levő hálózatot körkörösen, pókháló-szerűen kellett kiviteleznem.

Korábban már említettem, hogy a vezetékek 4 db Viessmann 4117 számú tartóoszlop közé lesznek kifeszítve.

Első lépésben az oszlopokat összekötő 'négyzetet' feszítettem ki, egészen pontosan minden szomszédos oszlop közé egy vezetékhuzalt, végükön 1-1 db szigetelő kerámiával.

Ezután a főszerepet a forrasztópáka vette át. A forrasztást a pókháló gerincét adó, megfelelő hosszúságú univerzális munkavezetékkel kezdtem, mely a bejárati vágány és a vele szemben elhelyezkedő mozdonyszín egyik vágánya közé lett elhelyezve

A másik munkavezeték a kijárati vágány irányába került rögzítésre. Két munkavezetéket középen egymással is összefogtam, így a 'négyzetbe' egy X alakzat került. A két munkavezetékhez rögzítettem egy kisebb és egy nagyobb sugarú kör alakú vezetéket

Ezzel elkészült a váz. Ami ezután jött az türelem és idegjáték. Megmértem a legkisebb áramszedő-palettával rendelkező mozdonyom palettaszélességét, ez alapján a vezetéktávolságot a külső körön 1,5 cm-re vettem. A huzalokat a középpontból sugarasan helyeztem el és hozzáforrasztottam mindegyiket a belső és külső körhöz, valamint a 'négyszög' egyik oldalához.

Ugyanez alulról...

Következett a próba...

Végül kifeszítettem a felső 'négyzetet' is és beforrasztottam a becsatlakozó csonkavágányok munkavezetékeit. A forrasztások után az egész 'művet' légecsettel szürkére festettem.

A modern fűtőház, helyesebben szerelőcsarnok a Vollmer cég 1349 számú terméke. Az épület rögzítése után a talpfákat vékonyabb kartonpapírral tüntettem el.

A külső részt REVELL 46-os festékkel és légecsettel koszoltam le

A csarnok bejárata. A képen látható gyönyörű fák Woodland Scenics termékek. Eddigi pályafutásom során ilyen szépen és élethűen kivitelezett műnövényzettel még nem találkoztam. Kíváncsian várom még a Viessmann 2003 újdonságait, melyek ha a valóságban is úgy néznek majd ki, mint a prospektusokban, akkor felvehetik a versenyt az amerikai céggel. A Woodland termékeit Európában a NOCH forgalmazza.

A csarnok oldala. A képen jól látszanak a buktatható ablaktáblák.

És végül egy Dispolok Taurus, amint éppen javításra áll be...

Pár képen feltűnt már a telep határát jelentő drótháló kerítés. Ennek elkészítéséhez a BUSCH cég 6019 számú termékét használtam fel. A tartóoszlopokat egyenlő távolságban lefúrtam, majd hozzáragasztottam az eredetileg sötétzöld színű drótháló mintás csíkokat. Száradás után szürkére festettem.

Maradt még egy kicsi háromszög alakú terület az aluljáró és az alsó vágány által közrefogott részen, melyre zöldterületet terveztem. Kisebbik lányom kedvenc elfoglaltsága mostanában a padláson a Preiser figurákkal való játék, azon belül is az állatokat sajátította ki magának: lovakat, teheneket, kutyákat, baromfikat. Egyik nap játék közben kiadta a parancsot: legelő kell az állatoknak! Nem is rossz ötlet-gondoltam magamban, legyen legelő a megmaradt területen.
Az alap HEKI WILDGRAS-ból és WIESENGRAS-ból készült. Az előző részeken is ezekkel az anyagokkal dolgoztam, de közvetlen egymás mellé a két fajta eddig még nem került. Ugyan mindkettő anyag azonos szerkezetű, de amíg a WILDGRAS flórszálai átlag 5 mm hosszúak, a WIESENGRAS-é csak 3 mm. Ebből adódóan az erdős részre WILDGRAS-t terítettem, a kerítésen belül lévő karámba, ahol az állatok letaposták, lelegelték a füvet, WIESENGRAS-t.

Az általam használt kerítést a FALLER gyártja 180525 cikkszámon. Az állatok PREISER termékek.

A karám és a sínek közé nyárfákból álló fasort tettem, elszórva bokrokat. A karám egyik oldalán farakást építettem. Ezeket a kertből szedett apró vesszőkből, faágakból vágtam össze.

Ezzel a negyedik szakasz végére értem. Készítettem pár képet játék közben a 'környékről':
Itt éppen egy másik állat zavarja meg a tehenek nyugalmát, történetesen egy tigris, nem is akármilyen, hanem egy bizonyos kék fajtából való...

...majd nem sokkal később egy különleges 'vendég' Bonn Hbf. bejárati jelzője előtt.