2005.augusztus 27.szombat

Az utolsó Svájcban töltött napunkat a Glacier expressznek, pontosabban ennek az útvonalának szenteltük. A Glacier propagandája az egész világot behálózza, bennem már sztereotípia alakult ki a vonallal kapcsolatban, mivel ha svájci vasútról kérdezett valaki, akkor azonnal a Glacier expresszrõl szóló filmek, könyvek, újságcikkek villantak be. Ezáltal arra számítottam, hogy Pandora szelencéjét fogom megtalálni az út alatt, de a Brig-i végállomáshoz érve egy kicsit csalódottan szálltam le a vonatról. Úgy érzem, hogy az elõzõ napi Bernina-túra kicsit magasra állította a mércét és arra számítottam, hogy egy még ütõsebb élményeket fogok átélni a nap során. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem szép az út, ajánlom mindenkinek, gyönyörû tájak, rengeteg látnivaló, építészeti remekmûvek sokasága. Ennek ellenére az egész atmoszférája másabb, mint a Bernináé volt. A vonal jelentõs része két hegyvonulat között elterülõ völgyben fut, a dús növényzettel borított hegyek jóval távolabb vannak, kevésbé érezni azt a kisugárzást, amit elõzõ nap a hatalmas sziklák és csörgedezõ vízesések között éreztem.

A reggelünk ugyanúgy kezdõdött, mint elõzõ nap, azt leszámítva, hogy Vikát reggel nem találtuk a szobában :-) Negyedóra múlva toppant be harcra készen, ugyanis hajnal 1-kor nem bírta tovább hallgatni Brikó horkolását és átment a szomszédos szállodába, kivett egy szobát, majd a maradék 4 órában nyugodtan aludt :-))) Közös utazásaink során én már megtapasztaltam, hogy nekem kell Brikó elõtt elaludnom, ha már alszom, nem zavar a horkolása... Vika még új volt a csapatban, neki sokat kell még tanulnia.. :-)))

Gyors reggeli után ismét a 6.20-as Intercityvel mentünk Chur-ba, innen szinte a St.Moritz-i vonattal egyidõben indultunk. A panorámakocsikat felvonultató kirakat-Glacier expressz 9 óra körül indul Chur-ból, délután így semmire nem maradt volna idõnk, így regio vonatokat választottunk a menetrendbõl. Fényképezés és videózás szempontjából jobban is jártunk, mint említettem már, ezeken a vonatokon lehúzható ablakok vannak...
Reichenau-Tamins-ig ugyanazon a pályán haladtunk, mint elõzõ nap, az állomást elhagyva a St.Moritz-i vonal dél felé fordul, mi pedig nyugat felé haladva a Rhein, majd a Vorderrhein folyó medre mellett haladtunk elsõ átszállóhelyünkig, Disentisig.

VIDEO 9. (készítette Brikofilm)

Utunk eddig egy-két enyhe emelkedõt leszámítva sík terepen vezetett. Disentisben sikerült egy újabb mozdonyvezetõt megkörnyékeznünk, így Andermattig ismét vezetõállásból fotózhattunk és videózhattunk. Disentist elhagyva már szükség volt a fogaskerekek használatára, ugyanis elõttünk állt a Furka hágó, mely utunk legszebb és legérdekesebb szakaszának bizonyult.

VIDEO 10. (készítette Brikofilm)

Andermatt-ban egy óránk volt a Brig-be induló vonat indulásáig. Az állomást a mellette fekvõ hegy oldalán lefele kanyargó vonatból teljes egészében le lehetett fotózni, mintha csak egy terepasztalt láttunk volna a lábunk alatt. Ez alatt a hegy alatt halad észak-dél irányban a Gotthard alagút, melyen az SBB normál nyomtávú vonatai közlekednek Olaszország és Svájc között. Az MGB szárnyvonala Andermattból indul észak felé, majd nem messze innen Göschenen-nél, a Gotthard alagút északi bejáratánál találkozik az SBB vonalával. Az állomáson egy 1940-es évjáratú, az SLM által gyártott mozdonnyal is találkoztunk, a matuzsálem épp indult Disentis irányában a szerpentinen felfelé. A villany hajtású mozdonyban érdekes módon egy dízel agregát is dolgozott, melynek funkciójára a mai napig nem sikerült rájönnöm.

VIDEO 11. (készítette Brikofilm)

Brig-be 13.02 perckor futottunk be. Reggeli indulásunkkor Zürichben észrevettem, hogy Interlaken-be menetrend szerint indultak vonatok, biztos ami biztos rákérdeztünk, hogy valóban Interlaken-ig mennek-e, az elõzõ napok eseményei után ez elég hihetetlennek tûnt. A válasz határozott igen volt, úgyhogy Brig-bõl Spiez-en keresztül Interlaken felé vettük az irányt. Spiez-ben bevártuk a következõ, Interlaken-be tartó vonatot, amely történetesen egy Németországból érkezõ ICE szerelvény volt. Az egy órányi várakozást egy finom ebéddel ütöttük el az állomáson található étterem teraszán, vagy mondhatnám úgy is, hogy az 1.vágány peronján. Tõlünk 10 méterre, teljesen elszeparálatlanul ugyanis javában folyt a vasútüzem, vonatok jöttek-mentek, kosz, por és bûz nélkül...

A kellemes ebéd után felszálltunk a 10 perc késéssel érkezõ ICE szerelvényre. Az út mindössze 20 percig tartott, ez idõ alatt végigrohantam a szerelvényen, hogy a kívülrõl nem túl érdekes kocsik belsejérõl végre képeket készíthessek, ugyanis kiváncsi voltam, hogy a DB AG. a 10 év átlagéletkorú, 'elavult' ICE 1-es vonatait miért újíttatja fel. Bármennyire is meglepõ, az alábbi képek a németek szerint 'lelakott' kocsikban készültek, a társaihoz hasonlóan ez a szerelvény is jövõ év nyaráig karosszériáig lesz bontva és teljesen új, dizájnos belsõt kap...

A fenti képeken jól láthatók az árvíz pusztításai. A kerekek alá beszorult hordalékmaradványok láttán olyan érzésem volt, mintha másodpercek alatt zúdult volna rá a víz az állomáson épp megálló vonatokra. Ennek ellenére az aznapi helyzetet látva nem is tûnt olyan félelmetesnek a pusztítás, a peronokon, az épületekben tisztaság volt, mintha mi sem történt volna. A pályaudvar mellett felfedeztünk egy kábelvasutat, mely a város mellett lévõ hegy tetejére kúszott fel, fentrõl gyönyörû kilátás nyílt a városra és az õt körülvevõ két tóra.

VIDEO 12. (készítette Brikofilm)

Interlaken-bõl 17.56-kor indultunk vissza Bern-en keresztül Zürich-be, Luzern felé az út még mindíg le volt zárva. Zürich-ben hatalmas fesztivál volt, rengeteg rendezvény volt a városban, az utolsó esténket egy jó kis vacsorával fejeztük be egy hangulatos olasz vendéglõben.