Az elkészült elemek végleges helyére való beállítása után szomorúan kellett konstatálnom azt a tényt, hogy a tervek készítésénél igencsak elmértem a rendelkezésre álló helyet. Ebből adódóan az elkészült pont után következő pályát át kellett terveznem. Hosszas próbálkozások után a következő terv született meg:

A fővonal be- és kijárati pontja megmaradt. A mozdonyszín a hozzá tartozó fordítókoronggal más helyre került. Az egyvágányos mellékvonalnak két állomási ki- illetve bejárati pontja lett, melyek a fővonal spirál alakú emelkedője alatt egy kitérőn egyesülnek, majd csatlakozva a spirálhoz 36 cm-t emelkednek. Erre az emelkedőre azért van szükség, mert a padlás padlózatán 36 cm-es szinteltolás van, ezért az asztal síkját ennyivel fel kell emelni.
A következő elem egy 120*120 cm szakasz lesz. Érdekessége, hogy az eddigi sík terep már domborzati elemekkel is bővül, nevezetesen a közút egy lejtőn a pályaudvar alatt áthaladó aluljáróba torkollik, a vasúti pálya 2 fővágánya ezzel szemben 4% emelkedőbe kezd, hogy az ez után következő elemen már elérje azt a 8 cm-es magasságot, ami alatt az északi mellékvágányon közlekedő szerelvények átférnek.
Ezek figyelembe vételével a vázszerkezetet már alaposabb tervezésnek kellett alávetni.

Első lépésben, a kereszttartók összeszerelése után, az aluljáró építését kezdtem el. Az útburkolat 4 mm-es rétegelt lemezen fekszik.

Az oldalfalak a NOCH 57871 számú STYRO-flex anyagából lettek kivágva, majd fekete vízfestékkel lefestettem őket. Az aszfaltburkolat festése után leragasztottam a BUSCH 6029 számú járdalapjait, majd ezeket is lefestettem (REVELL 75). Az útburkolati jelek felhordása után lecsavaroztam a 12 mm vastag asztallapot, mely egyben az aluljáró födémrésze is.

Az elkészült váz beállítása és a meglévő elemekhez való rögzítése után kezdődhet a sínek fektetése és festése. A sínek rögzítését a már korábban bemutatott módszerrel végeztem, festés szórópisztollyal.

A pályaterv gyökeres változása miatt az eredetileg a terepasztal felső részére tervezett mozdonyszín helyére új, a környezetéből nem kirívó épületet kerestem. Méretei alapján a FALLER 130958 cikkszámú transzformátor telepe megfelelőnek bizonyult. Csupán néhány méter macskaköves bekötőutat kellett fektetni elé. A transzformátorokhoz az áram FALLER 130956 cikkszámú tartópóznákhoz kapcsolódó nagyfeszültségű légkábeleken fog a későbbiekben érkezni.

A mellékvonal vágánya fölött, a telep mellett maradt még hely egy városszéli kistemetőnek. A bonni kistemető alapjait a BUSCH 6049 készlete adja. Ez tartalmazza a kerítést, a vaskaput, 40 db sírhelyet, kutat, koporsót, ásót, vödröt és egyéb kiegészítőket, valamint egy Renault típusú halottas kocsit. A sírok díszítését magunknak kell megoldanunk. Ezek mellé még találtam egy aranyos kiskápolnát is (FALLER 130243). Az út NOCH 09375 kőzúzalékból, a fű NOCH 50190 szóróanyagból készült. Rögzítésük nitrolakk.

A temető kerítés melletti területeire és a környező vidékre fákat, bokrokat tettem.

Mint már említettem, a vasúti pálya fővonala ezen a szakaszon már emelkedik. Az emelet pálya váza 4 mm vastag rétegelt lemezből áll, mely alatt 23 cm-ként megfelelő magasságú kereszttartók vannak. A szintkülönbség áthidalására több lehetőség kínálkozik, például függőleges kő támfal vagy fűvel, növényzettel borított töltésoldal kiépítése. Előbbi könnyen megoldható az előre gyártott STYRO-flex és társaiból kivágott különböző kő- vagy téglamintázatú lapokból.
A második verzióra is több megoldást láttam már. Legegyszerűbb talán vastag kartonlap kifeszítése, lehetséges habszivacs, nikecell vagy polifoam fokba vágása és beragasztása, vagy az általam alkalmazott purhabos megoldás.

A purhab kifújása előtt érdemes a környező területet vastag cellux szalaggal megvédeni az esetlegesen rossz irányba táguló ragacs okozta kellemetlenségektől.
Továbbá a munkaterületet tökéletesen lepucolni és vizes szivaccsal benedvesíteni. Ezek után jöhet az anyag...

...mely legnagyobb meglepetésemre éppen zöld színű. Szerencsésen sikerült megspórolnom egy festést. A mennyiséggel óvatosan bánjunk, mert a kezdeti kis 'tejszínhab' 24 óra elteltével 'tejszínheggyé' nőtte ki magát. De jó, hogy ott van a cellux!

A felesleget a kellő fokban megdöntött fémfűrészlappal igen könnyedén el lehet távolítani. A végeredmény tökéletes:

A szokásos vízbázisú ragasztóval rögzítettem a HEKI fűszőnyeget (ekkora területre érdemesebb a nagyobb, 40*40 cm-es kiszerelést venni), majd nitrolakkal a kőzúzalékot és egyéb szóróanyagokat.

Száradás után 'felmásztam' a dombra és lekattintottam az éppen közeledő tehervonatot...

Van még egy pontja a pályaépítésnek, ahol át kellett hidalni bizonyos domborzati akadályokat. Szükség volt két hídra, amely a közúti aluljáró felett két párhuzamosan haladó egyenes vágány és egy kanyarodó vágány számára továbbjutást biztosít. A terepasztal építéséhez szükséges épületeket és egyéb építőipari kiegészítőket gyártó cégek (FALLER, VOLLMER, stb..) katalógusaiban igen nagy választékban találhatóak kész hidak, felüljárok, viaduktok. Vannak fémszerkezetűek és kőből készültek is. Ezek egyetlen hátránya, hogy fix méreteik miatt az asztalt kell a hidakhoz tervezni, vagyis a terepet kell úgy kialakítani, hogy az általunk kiválasztott darabot megfelelő módon be lehessen építeni. Sajnos az általam elvárt speciális szituációhoz nem találtam alkalmas darabot. Vannak olyan gyártók is, akik készítenek úgynevezett építőkészleteket, melyeket bizonyos fokig már lehet a saját szánk íze szerint alakítani, de kicsiny országunkban ezekhez a cikkekhez elég nehéz és időigényes hozzájutni. Végül egy tavalyi Modellbahn Kurier-ben rátaláltam a megoldásra, mely nem más, mint a vasbeton. Pontosabban az ebből készült felüljáró, mely annyira megszokott és hétköznapi még Budapesten is, hogy eddig eszembe sem jutott, pedig naponta átmegyek legalább két-három ilyen alatt... Nem kell más hozzá, csak egy kisméretű rétegelt lemez, fűrész és szürke festék, és egy kis munkával máris kész a megfelelő méretű vasbeton felüljáró.

Első lépésben az aluljáró mindkét oldalfalához ragasztottam egy 4 mm vastag rétegelt lemezt. A lemezek szélességét a felüljáró szélességénél 1 cm-rel kisebbre vettem, ebből adódóan a felüljáró teherhordó felső lapja oldalirányban fél-fél centiméterrel lóg túl a pillérekhez képest, hasonlóan a valódiakhoz .A magasságát az asztalsíktól 8 mm-rel kisebbre vettem.

Ezután ráragasztottam az ugyanekkorára kivágott STYRO-flex lapot és a szokásos fekete vízfestékkel lefestettem

Az út felett áthidaló felüljáró gyakorlatilag két darab egymáshoz ragasztott 4 mm-es rétegelt lemezből készült. Az alsó réteget 2 cm-rel keskenyebbre vágtam, ez lett az áthidaló gerenda. A felső rétegre lefektettem a síneket és elkészítettem a kavicságyazatot. FALLER 180522 számú korlátot ragasztottam a nyílás köré, és a még kilátszó részeket szürkére festettem.

És íme az elkészült mű alulnézetből...

A felüljárók elkészítése után befejeztem az aluljáró első részét és az aluljáróba vezető lejáró építését. A recept már megszokott: aszfalt festék, táblák, útburkolati jelek, egy kis graffiti, kandeláberek, korlátok, telefonfülke, járművek és emberek...

A feljáró mögött a kamionterminál szomszédságában maradt egy kb.50*35 cm-es szabad hely. Ide eredetileg a vidámparkot terveztem, de az óriáskereket bepróbálva rájöttem, hogy túl kicsi a hely, szeretnék más játékokat is betelepíteni (körhinta, hullámvasút,...)
Tavaly sikerült hozzájutnom a POLA cég 310176 számon futó társasházához. Emlékszem, amikor először megláttam, a MÁV lakótelepek tipikus 3-4 emeletes téglaházai jutottak az eszembe róla. Hol is lehetne jobb helyet találni egy ilyen épületnek, mint egy pályaudvar szomszédságában? A hely elegendő volt, viszont szerettem volna már egy kis zöldet is látni az épület körül, ezért a házat körülfogó járda elé növényekkel gazdagított sávot csináltam.
A végeredmény: Bonn, Hauptstrasse 10-12.

madártávlatból

ugyanez közelebbről

a kamion terminál felől

és végül egy kép a sínek felől nézve.