Ha az asztalépítés különböző szakaszainak nevet kellene adni, az ötödik minden bizonnyal a FÖLD ALATTI VILÁG címet kapná. Ugyanis ez lesz a terepasztal azon része, melyen a vágányok teljes mértékben takarva lesznek, pontosabban elrejtve egy hegy gyomrában. Annak, hogy a hegyvidék ide került, a legfontosabb oka egy spirál alakú emelkedő, melyen a vonatok a padlószint 36 cm-es szintkülönbségét leküzdik.

A kép jobb felső sarkában egy 'árnyékpályaudvar' ki- és bejárata látható. Ez egyrészt tárolási, másrészt fordítási funkciót lát el.

A bonni pályaudvar felől érkező vonatok vagy a tároló vágányok egyikére érkeznek és a következő parancsig megállnak, vagy a pályaudvaron áthaladva 180 fokban visszakanyarodnak és folytatják útjukat a spirál felső részén látható kitérőn keresztül. Egyenes állásban 'Bonn' felé, kitérő állásban a spirálon keresztül az 'ismeretlenbe...'
Hogyan tovább ?
Köszönhetően a Wintrack nyújtotta számtalan variálási lehetőségnek sok terv készült a hátralévő hely kihasználására. Az alábbi terv vélhetően 99%-os készültséget mutat, jelentős változtatást nem tervezek.

A távoli jövő tervei után visszatérek a jelenbe.
Első a vázszerkezet, a már megszokott 12/18 mm rétegelt lemezből összeállítva. Az asztalrész közepére egy 70 cm átmérőjű kört vágtam, melyen keresztül a hegy beborítása után is könnyen hozzáférhető lesz a spirálalagút. A hídhoz csatlakozó megemelt kétvágányos pályaszakasz 4 mm-es rétegelt lemezen fekszik. A vágányok alá zajcsillapítás céljából a 2 mm-es parafa csíkokat itt is leragasztottam, azonban ezek a sínek festést és kavicságyzatot nem kapnak (micsoda spórolás...)

Elsőként az egyvágányos mellékvonal emelkedőjét kezdtem el építeni, ez lesz a legbelső és egyben a legkisebb (R3) sugarú emelkedő. Amíg a vágányok nem fedik egymást, az emelkedő lábazaton fekszik. A későbbiekben az íves lemezeket tőcsavarokra rögzítem, erről később bővebben írok.

Mivel az emelkedő szintek között nincs akkora távolság, hogy a felhúzott áramszedővel haladó mozdonyok palettáit kifuttassam a 'drót' alól (ehhez 9-10 cm-re lenne szükség), így az alagút belsejében is ki kellett építeni egy felsővezeték-rendszert. Erre a célra a NOCH forgalmaz egy építőelemekből összerakható készletet. Ezekből az elemekből különböző magasságú oszlopokat is ki lehet alakítani, melyek akár a spirál tartóelemei is lehetnek, jelen esetben csak egységes felsővezeték tartó oszlopokat készítettem belőlük.

A fenti képeken az is látszik, hogy ennél a résznél a LENZ egységeket nem kellett az asztal alá rejteni, kényelmesen elférnek a hegy gyomrában ezek is.
A két felsővezeték-rendszer találkozása. Nem éppen szépségdíjas, de betonszilárd.

Az egész 'projekt' legegyszerűbben kivitelezhető része kétségtelenül az árnyékpályaudvar. Ide nem kell se töltésimitáció, se festés, se kavicságyazat, elég a rétegelt lemezre egyszerűen leszögelni a síneket, kitérőket. Az árnyékpályaudvarnak nincs esztétikai követelménye, de funkciója annál nagyobb.

Az árnyékpályaudvaron felsővezeték nincs kiépítve. A fölé épülő asztalrész alja 20-re lesz a tároló szintjétől, így a mozdonyok ezen a részen 'levegőben' hordják a palettáikat. A felsővezetékkel rendelkező szakasz be- és kivezetését a képen látható utolsó két oszlop megemelésével oldottam meg. Mindkettő 2-2 cm-rel magasabb az előzőnél, így az áramszedő-paletták igen kis fokban emelkedő munkavezeték alá futnak be illetve ki.

Szunnyadó szerelvények földközelből...

A külső hegyoldal építése előtt el kellett készítenem a spirál alakú emelkedőt, mely átjárást biztosít a vonatok számára az árnyékpályaudvar fölé épülő asztalrész és az árnyékpályaudvar között. A két asztalrész között lévő szintkülönbség az itt bemutatott tartószerkezet segítségével lett áthidalva.

A terepasztalon lévő nagy szintkülönbségek leküzdésének leghatásosabb módszere a spirál emelkedő készítése. Ezzel a módszerrel 10 cm-nél nagyobb (akár méteres) szintkülönbségek győzhetők le az alkalmazott sugárnak megfelelő területen. Az én esetemben R3, R4, R5 sugarú ívek futnak egymás mellett, így az R5 ívsugár 542,8 mm-ben meghatározott értékéhez igazodva egy 120*120 cm-es terület elegendő volt a szerkezet elkészítéséhez. A sínek 4 mm-es rétegelt lemezhez lettek rögzítve, melyek 8 mm-es menetes csavarszárak tartanak az ív külső oldalán.

Első lépésben a tartószárakat rögzítettem az asztal lapjához. Ehhez egy 8 mm átmérőjű lyukat fúrtam az asztallapba, melybe belehelyeztem az csavarszárakat, majd ezeket 8-as fakötésű alátétekkel és anyacsavarokkal rögzítettem.

A síneket tartó rétegelt lemez ívek két R5/R4 hosszúságban lettek kivágva, így egy teljes kör 6 db körcikkből állt össze. Egy körcikket 2 db csavarszár tart, valamint egymáshoz is rögzítve lettek.

A WinTrack által megadott magassági értékeket az anyacsavarok forgatásával pontosan be lehet állítani, az állítás után az alsó és a felső anyákat egymással ellentétesen húzva rögzíteni lehet a lemezt.

A harmadik ív rögzítésénél probléma adódott. Az emelkedő alatt futó sín itt keresztezte az ívet, így a tartószárakat 5 cm-rel távolabb kellett rögzíteni a külső ívtől. A megoldást egy, a szekrények rögzítésére használt bútorakasztó fül adta, melyet a tartószárhoz és a rétegelt lemezhez is megfelelően rögzíteni tudtam.

Minden elem rögzítése után egy próbaszerelvénnyel bejártam az új szakaszt, és amennyiben gödrök vagy puklik voltak szakaszon a csavarok állításával korrigálni tudtam azokat.

Az első kör bezárul...

...majd a második, végül elkészült a kijárat 36 cm-el feljebb, mint Bonn Hbf.

Az emelkedőt ezután hosszú tesztelésnek vetettem alá, hogy az esetleges hibákat ki tudjam javítani mielőtt a szerkezet a külső borítást megkapja.

A 'felső' szintre egy kis kétvágányos hegyvidéki állomást terveztem, köré egy erdőt, a hegycsúcson egy kilátóval, az állomás mellett pedig svájci mintára egy kis panziót étteremmel. Első lépésben ennek a résznek az alapját készítettem el, ami egyben a spirál 'tetőszerkezete' is lett.

A hegyvidéki állomás alapja, hasonlóan az asztal többi eleméhez, egy megfelelő méretű 12 mm vastag rétegelt lemez. Ebben az esetben azonban ez nem lábakon támaszkodik a padlón, hanem a spirál tartólapjához kellett rögzítenem:

A felső szint tartólapjának készítettem egy keretet 18 mm vastag rétegelt lemezből. Ezeket a 10 cm széles csíkokat a két végükön egy megfelelő magasságú, szintén 18 mm rétegelt lemezből vágott lábak támasztják alá. A csíkok középső szakaszát a spirál tőcsavarjaira helyezett alátétek és anyák tartják megfelelő magasságban. Azokon a helyeken, ahol az emelkedő vagy a bedőlő tető szerkezetei miatt nem tudtam az elemeket közvetlenül egymáshoz rögzíteni, bútorvasalatokat használtam:

A fedőlap felhelyezése előtt lecsavaroztam a felsővezetékek tartóoszlopait.

Végül lecsavaroztam a fedőlapot. A lap közepén lévő kivágás lesz a 'szerelőakna'.

Ezt követte a Bonn felé néző hegyoldal kiképzése. Ehhez kapcsolódva először el kellett készítenem az alagút-portálokat. Ezen a szakaszon javarészt a NOCH által gyártott 'Hartschaum' család elemeit használtam fel. Ezek az egységek sűrű habszivacsra hasonlító anyagból készülnek, igen könnyűek, ennek ellenére masszívak, festhetőek, szikével egyszerűen vághatóak és végül, de nem utolsó sorban, felhasználásukkal szép, valósághű környezetet lehet lemodellezni. A kínálatban megtalálható egy- (58010) és kétvágányos (58020) alagút-portál, sima (58100) és pilléres támfal (58110), stb...
A portál mögötti részt, magát az alagút-belsőt kétféle eljárással készítettem
- A kétvágányú bejárat mögötti részt félkör alakúra alakítottam ki. A valóságnak ez az alakzat felel meg inkább, elkészítése viszont a másikhoz képest bonyolultabb.
A hozzávalók: NOCH portál, 1*1 cm-es fenyőléc és NOCH CONSTRU-flex téglamintás műanyaglap

A fenyőlécből a portál méretéhez igazodó keretet készítettem...

...melyhez a szürkére festett CONSTRU-flex lapot meghajlítottam...

...és rögzítettem.

Az alagút-portál alatt fekvő területet sötétszürkére festettem, 15-20 cm mélyen az ágyazatot is elkészítettem...

...végül helyére került az alagút.

Az egyvágányú portáloknál az alagút belső fala nem félkör, hanem négyzet alakú. Az oldalfal nem a hajlítható CONSTRU-flex-ből, hanem a már korábban is alkalmazott STYRO-flex-ből készült.

A két szintet összekötő meredek hegyoldal váza 8 mm-es élére állított rétegelt lemezből készült. A téglalap alakú lemezeket 10 cm távolságra állítottam egymástól és a környező tereptárgyakhoz igazodva megrajzoltam a hegyoldal vonulatait,...

...dekopír fűrésszel kivágtam és rögzítettem őket.

Maga a hegyoldal gipszből lesz elkészítve. A gipszet sűrű mintás fémhálóra fogom felhordani. Hogy a hálón keresztül a gipszes víz ne tudjon az alatta lévő pályában kárt tenni, az egész felületet műanyag fóliával borítottam be. Jelen esetben két szétvágott NYLON-zacskóból készült el a vízzáró réteg.

A következő munkafolyamat a gipsz felhordása volt az előkészített vázra. A vázszerkezetre borított nylonréteg fölé leszögeltem a gipszet megkötő fémhálót. Jelen esetben ez a FALLER 170665 számú alumínium-hálója volt, de a célnak legközelebb tökéletesen meg fog felelni a barkácsáruházakban kapható műanyagból készült, sűrű mintájú háló is.

A hozzávalók: Rigips Vario üvegszál-erősítésű gipsz, 1 db műanyag tál, egy kicsi és egy közepes méretű spakni, 1 db kanál, 1 db vajazókés, víz és takarófólia.

Először a munkaterület alatti szakaszt beborítottam a takarófóliával,

ezután a spaknikkal kis adagokban felhordtam az előzőleg vízzel masszává felkevert gipszet. A kitüremkedő sziklák a NOCH 60810 számú termékei. Ezeket körbevágtam és gipsszel rátapasztottam a hálóra, majd a szélük mentén körbekentem őket.

Közel 3 órás pacsmagolás után befedtem az egész felületet.

Végül a növényzetet elkészítése és a festés zárta a sort. Amikor nekiálltam a hegyoldal elkészítésének, akkor egy kopár, növényekkel ritkán tűzdelt, sziklás hegyoldal képe derengett a szemeim előtt. Aztán a családi nyaralás, mely során egy hetet Karintia gyönyörű hegyei között töltöttünk el, gyökeresen megváltoztatta az elképzeléseimet. Rengeteg fényképet készítettem, hogy mintául szolgáljon a lemodellezendő terepről. Eredetileg ilyesmire gondoltam:

De amikor ezt megláttam, tudtam, hogy a kettő közül ez utóbbi lesz a pályázat győztese:

A megvalósításhoz sikerült nagyszerű alapanyagot találni a HEKI palettáján, az 1631, 1632, 1633 cikkszám alatti világos-, közép- és sötétzöld árnyalatú modelljeit.

Ezeket kisebb-nagyobb csomókban vegyesen tapasztottam fel úgy, hogy az egyik felüket megkentem gipsszel és így nyomkodtam rá a keményre kötött gipszfalra.

Eddig a pontig összesen 10 kg gipszet és 6 doboz Heki növényzetet használtam fel. Azokat a helyeket, ahol a gipsz kilátszott a növényzet alól, légecsettel világoszöldre festettem. A támfalakat és portálokat először egységesen világosszürkére fújtam. Száradás után a falak földhöz közelebbi, alacsonyabban fekvő részeit valamint az éleket, peremeket sötétebb árnyalatú szürke festékkel szórtam (patináztam) le.

Az alagút-portálok felső peremét, ahol valóságban a dízel mozdonyokból kijövő korom bekoszolja, enyhén higított matt fekete festékkel fújtam le.

A végeredmény: