Hosszú és viszontagságos kényszerszünetet követően ismét nekiláttam a terepasztal továbbépítésének. Még 2004.elején elkészült a fa tartószerkezet, helyükre kerültek a sínek, megtörtént a foglaltságjelzők, dekóderek bekötése a rendszerbe és rövidesen a spirál emelkedőn keresztül a vonatok feljutottak a leendő felső állomásra.

A sínek rögzítését, festését, továbbá a digitális kiépítést nem részletezem, ezekről már a korábbi szakaszoknál részletesen írtam. Terveim szerint az asztalrész hátsó felében egy vidámpark kap helyet. A vidámparkba vasúton utazókat egy négyvágányos átmenő állomás szolgálja ki, ami az asztalrész első felében fog elhelyezkedni. Az asztal kétvágányos fővonalán, azaz a spirálemelkedőn közlekedő vonatok mindkét irányba peron mellett tudnak megállni és innen továbbfolytatni az útjukat. A leendő állomásépülethez legközelebb eső vágány egyben a már elkészült hegytetőre vezető vonal regionális vonatainak másik fejállomása is. Az első és a harmadik vágány között lévő sínpár egy átmenővágány, melyen keresztül a teher- és az expresszvonatok megállás nélkül tudnak átrobogni az állomáson anélkül, hogy a peronokon várakozókat magukkal sodornák.
Az építést hátulról kellett ismét megkezdeni, kapcsolódva a már elkészült részekhez. Első lépésben a félbe maradt hegyoldalt kellett összekapcsolni az új szakasszal. Ez alatt bújik ki a spirálon érkező egyvágányos fővonal is, ezért a terepépítés előtt kiépítettem a felsővezetéket.

A helyhiány miatti kényszermegoldások miatt a két asztalelem találkozásánál kevesebb, mint 7 cm magasság maradt, ezért a munkavezeték elég rendhagyó módon lett rögzítve, funkcióját tekintve azonban tökéletesen működik, több mozdonnyal kipróbálva is akadálymentes az áramszedő paletták áthaladása.

A hegygerincen belül futó pálya kialakítása után elkészítettem a 'felépítményt'. A hegytető vázának kialakításához rétegelt lemezt és 2*2 cm-es fenyőléceket használtam. A vázszerkezetet úgy rögzítettem az alaplaphoz, hogy az később a tartócsavar eltávolítása után leemelhető legyen, ha az alagútban siklás vagy egyéb technikai probléma merülne fel. A már meglévő hegytető folytatásaként, ellentétben a túloldalon elkészült meredek hegyoldalhoz, egy támfallal megtámasztott lankásabb vonulatot képzeltem el, ami a hegyből kibúvó mellékvonalat követi, így olyan benyomást kelt, mintha a vasútvonalat a hegyoldalba bevágták volna.
A felső kis állomáshoz vezető aszfaltozott közút egy emelkedőn keresztül a vidámpark elé fog vezetni, ennek a vázát is elkészítettem.

Az alagútportál ismét a NOCH 58010-es eleméből készült, melyet a vázszerkezet rétegelt lemezéhez ragasztottam. Előbb azonban kialakítottam a belső alagútfalat a VOLLMER által gyártott 6048 számú kartonlapjaiból.

Rögzítés előtt természetesen próbamenetet tartottam...

Ezután belövő-pisztollyal rögzítettem a méretre bevágott NOCH 60830 fémhálós kartonlapját, melyre gipszhálót ragasztottam.

Következő lépés a gipsz felhordása volt. Ehhez a szokásos RIGIPS üvegszálas gipszét használtam, ugyanazzal a módszerrel, mint az előző fejezetben tárgyalt hegytető elkészítésénél. A gipsz felhordása közben elszórva elhelyeztem a már előre kiöntött, szintén gipszből készült sziklákat.
Az alagútbejárattól indulva NOCH 58110 és 58100-as elemekből támfalat készítettem a sínek belső oldalához.

A gipsz száradása után az ecseté lett a főszerep. A sziklák, a támfal és a füvesített rész is új színeket kapott, ezekhez vízfestéket használtam.
A munkálatokban segítségem is akadt:

Közben elkészítettem a hegyoldal alsó részének vázát és felhordtam rá a gipszet. Az emelkedő pálya töltését árkádos támfallal (Faller 170839) borítottam.

A sziklák és az alap festése után leragasztottam a fűszőnyeget (Heki wildgras). Újfent bebizonyosodott, hogy a Heki fűszőnyegével nagyszerűen lehet dolgozni. Tökéletesen takarja az illesztéseket, könnyű dolgozni vele és gyönyörű, valósághű környezetet lehet kialakítani a segítségével.

Továbbra is a Viessmann felsővezeték-rendszert használom, ezt korábban már alaposan kitárgyaltam, az oszlopok, munkavezetékek rögzítése, összeszerelése ugyanúgy történik, ahogy a második fejezetben bemutattam. A sínek festését, az ágyazat kialakítását szintén korábbi fejezetekben ismertettem. A bonni pályaudvar peronjaihoz beépített BRAWA peron-szegélykövek csomagjaiból rengeteg alacsony oldalfalú szegélykövem maradt, melyekből számomra tökéletes fedkövek készültek erre a szakaszra:

A fedkövek mellé 1,5*2 cm-es lapokat vágtam, melyeket egymás mellé ragasztgattam és Revell 45-ös festékkel a fedkövekkel együtt lefestettem.
A szolgálati járda és sínek közti területet kőzúzalékkal töltöttem ki és a szegélykövekbe befúrtam, beragasztottam a korlátsort. (FALLER 180529)

Ezt követően egy újabb 1,5 méteres szakaszt készítettem el a már jól bevált, hagyományos recept szerint:
Faváz 8 mm-es rétegelt lemezből kivágva, 2 mm-es parafacsíkokra rögzített sínekkel. Először raktam az asztalra 10 fokos kitérőt, azt kell mondjam, bejött, igyekszem ezentúl csak ilyen geometriával dolgozni, sokkal élethűbbé varázsolható a vágányhálózat. A felső támfal a korábban is alkalmazott Noch 58100 -ból készült, hogy legyen egy kis változatosság a tájban, a támfal magasságát a leendő 'Bettinaland West' megállóhely bejárata előtt lecsökkentettem, a megállóhely mellé már csak 2 cm magas csíkokat szabtam be.

Mivel a támfal mögötti keskeny sáv terhelésnek nincs kitéve, a belső oldalukra csak a szintén Noch által forgalmazott, eddig már sok helyen használt dróthálós kartonpapírt ragasztottam.

A támfalak élét Auhagen fedkővel fedtem le.

A kartonra ezután vékonyan gipszet hordtam fel, majd lazúr festékkel, és HEKI Wiesengrassal fedtem be.

Száradás közben kimértem a felsővezeték-tartó oszlopok helyét és lerögzítettem őket, majd leragasztottam a növényzetet, elkészítettem az ágyazatot és beszereltem, bekötöttem 2 db kijárati és 1 db bejárati jelzőt.

Folytattam az alsó támfalat (Faller 170839), leragasztottam a Brawa fedköveket, viszont ezen a részen a járdát kartonpapírból készítettem el.

A Busch cég 'Hintergründe' néven, 2870 cikkszámon kiadott egy dupla CD-t, melyeken rengeteg háttérkép készítéséhez alkalmas képanyag található. Megszerkesztettem egy 150*50 cm-es képet, melyek a két végükön folyamatosan, sorban illeszthetők egymáshoz, így ezen a szakaszon már nemcsak egy vakítóan kék ég díszeleg, hanem hatalmas fákból álló erdősáv, fasor...

Végleges helyükre kerültek a munkavezetékek, oszlopok is. A fedköveket és a járdát itt is lefestettem, majd Revell 46-os szürke színnel, légecsettel koszoltam a járdát, a korlátot, a kitérő csúcssín környezetét és a támfalakat.

Legutóbbi kölni utazásom alkalmával egy modellboltban nagyon megtetszett egy villogó ledekkel felszerelt antenna (Busch 5965), az újonnan elkészült terület ideális környezet lett e számára. A készre szerelt antenna beépítése sík terepre nem sok munkát igényel. Egyedül a feszítősodronyokat kell utólag befűzni és rögzíteni, valamint a ledeket villogtató dobozt kell az antenna vezetékeivel összekötni és táp alá helyezni. Nekem meg kellett még küzdenem a lejtős terep problémájával, amire az alábbi megoldást találtam ki: Műanyag lapokból kivágtam egy oldalfalat akkora méretben, hogy az antenna alaplapját három oldalról körbeölelje, ezeket összeragasztottam, az oldallapokat fokba vágtam és rögzítettem.

Kifúrtam a vezetékek helyét, átvezettem őket a vázon, majd alul bekötöttem a vezérlőegységbe.

Kispohárban sűrű gipszmasszát kevertem ki, majd kitöltöttem a keretet vele. Ebbe állítottam bele a torony talprészét. Vízmértékkel beállítottam függőlegesbe a tornyot, aztán hagytam megkötni a gipszet.

A feszítősodronyok rögzítése után elkerítettem a területet.

A maradék területre fákat, bokrokat tettem.

A következő feladat a vidámparkhoz vezető út elkészítése, egy közúti felüljáró beépítése és egy alagútportál kialakítása volt, mindezeknek megfelelően kapcsolódniuk kellett a már készen lévő kisállomás környezetéhez, valamint esztétikus átmenetet kellett találnom a fővonali állomás szintjén lévő vidámpark és a körülötte magasodó hegyvidék között. Időközben a leendő vidámpark a BETTINALAND nevet kapta, ez lesz az előtte lévő vasútállomás neve is és hogy a nagyobbik lányom se maradjon ki a keresztelgetésből, nevesítve lett az előző fejezetben bemutatott kisállomás: St.Noemi.

A következő motívum központjába egy közúti felüljárót képzeltem el, mely alatt az alagútból kibújó vonatok behaladnak a vidámpark előtti állomásra. A kőviadukt lassan 10 éve várja, hogy megtaláljam a helyét az asztalon, azóta már a gyártó POLA céget bekebelezte a FALLER és ezt a remek darabot saját neve alatt 120491-es katalógusszámon kínálja a modellező társadalomnak. Hogy a már korábban elkészült lejáró magasságához illeszkedjen az új elem, meg kellett emelnem a híd lábazatát 8 mm-rel. A vázszerkezet 4 mm-es rétegelt lemezből készítettem el, az asztal külső oldalához egy 16 mm-es pozdorja lapot szabtam be. Az alagútportál szintén FALLER gyártmány (Special Edition), azonban ezen alakítanom kellett, mert a felső állomás szintjéhez túl magasnak bizonyult.

A portál felső részét levágtam, majd egy kartonlapra ragasztottam a hídtól megfelelő távolságra. A közöttük lévő részt purhabbal töltöttem ki, melyet száradás után formára szabtam és gipsszel borítottam. Az alagútportál tetejénél lévő rést is gipsszel tűntettem el.

A gipsszel beborított felületet barnára festettem, majd ráragasztottam a már jól bevált HEKI wildgras fűszőnyeget.

Leragasztottam az út- és járdalapokat (FALLER 180597), az elemek közötti réseket Revell Plasto-val tömítettem.

A viadukt belső, állomás felöli oldalára egy szolgálati épületet terveztem, a nagy választékból egy Kibri kit (B-9483) tetszett meg, melyen első ízben próbáltam ki az ASOA patina-szettjét. Az épület a két szint közé lett elhelyezve, a támfalakat FALLER Decorflex lapokból (170804) vágtam be.

Száradás után finom csiszolóvászonnal a felesleges tömítőanyagot lecsiszoltam. Lepucoltam az útfelületet és FALLER aszfaltfestékkel (180506,180507) lefestettem. A támfalak fedkövei Auhagen termékek (48577), a lépcső FALLER 180519-es készletéből készült. Ezeket is színre festettem, majd a viaduktot is koszoltam.

Száradás után útburkolati jelekkel láttam el az utat (FALLER 180591) és elkészítettem a növényzetet. Ehhez Heki 1672 és 1673 lombkoronáit használtam, világoszöld és közép zöld árnyalatokat kevertem össze és ragasztottam le.

Elérkeztem a végső simításokhoz. Közúti jelzőtáblák készítése, festése (FALLER 180594, 180595), autók, buszok, kamionok, Preiser figurák felragasztása. Számítógéppel megszerkesztettem az állomásnév táblákat, valamint óriás hirdetőplakátokat is nyomtattam kartonlapra, melyek a közeli vidámparkot reklámozzák. Kialakult a végleges állapot, kezdődhet Bettinaland építése...

Bettinaland West megállóhely vágányainak elkészítése után már csak a peron hiányzott a két sínpár közül. Erre az asztalszakaszra egy 60 cm hosszú peron jut, ez a következő vázszerkezet elkészülte után még 140 cm-rel fog gyarapodni, de hogy tovább tudjak haladni a vidámpark építésével, kénytelen voltam ezt a darabot külön elkészíteni, mert később már nem fogok hozzáférni. A peron hasonló módszerrel készült, mint a bonni pályaudvar peronjai. Az alapot most egyben vágtam ki 10 mm vastag faforgácslapból.

A szegélykövek a már jól bevált Brawa 2869 építőkészletből készültek.

Mivel a térköveket nem egyben teszem fel, a szegélykövek közti területet meg kellett emelnem 1 mm-rel, hogy a belső sík egyvonalban legyen. Ide 1 mm vastag stirol lapot vágtam be.

Utazásaim során több helyen megfigyeltem, hogy az új építésű peronok burkolatába elhelyeznek bordázott felületű sávokat. Ezek tudomásom szerint a vakok és gyengénlátók segítségére szolgáló tájékozódási pontok. Ezek a sávok többnyire a burkolattól eltérő színre vannak felfestve, így egyben a biztonsági sávok határait is jelentik.

Ennek lemodellezéséhez a Faller 180597-es és a Brawa 2855-ös elemeit használtam. A négyzetrácsos lapból 2 sornyi sávot ragasztottam le, majd mellé az egyforma csíkokra vágott bordázott lapokat, végül a középső sávba ismét négyzetrácsos szakasz került.

Az illesztéseknél keletkezett hézagokat Revell Plasto-val nyomtam ki, a felesleget száradás után finom dörzspapírral lecsiszoltam.

A kész peront Faller beton festékkel lefestettem.

A világos szürkére festett bordázott részt kimaszkoltam és sötétszürkére festettem. A 'steril' állapotot ASOA patina-porokkal törtem meg, először sötét drapp, majd bézs színnel dörzsöltem át a felületet. Mivel egy megállóhelyről van szó, nem klasszikus fedett peront építettem, hanem a német S-Bahn megállókhoz hasonló, fedett esőbeállókat. Ezek a Faller 120234 építőkészletéből készültek, a peronvilágítás a most megjelent fehér SMD-ledekkel működő Viessmann 60971 lámpái. A figurák Preiser termékek, a csomagok, kofferek és egyéb kiegészítők a Noch 14810-es készletében találhatók.