A héten már felkészülve, fotoállvánnyal vágtam neki a hétvégének. A múlt heti lelkesedés nem hagyott alább, sikerült megint beszerezni egy kis anyagot, amivel folytathattuk az átépítést. A két állomástól haladunk Zalaszentiván és Keszthely felé, a héten az üvegek előtti, azaz a látogatókhoz legközelebb eső részeket generálozták a fiúk, megszépült az almáskert, a vasúti pálya melletti domboldal, park és erdőrész. Én a Sümegi Vár és a Badacsony közötti részt generáloztam, az eddig odahintett pár szál füvet összesöpörtem a tenyeremmel és normális rét lett készítve a dombokra. Megszépült a vár teljes környezete, sőt maga a vár is kivilágítást kapott. Lettek favágóink, peronon várakozó utasok. Készítettem a már előzőleg bemutatott állomásokról is újabb képeket, itt megcsinálták az oszlopok közötti villanyvezetékeket is, nem tudom, mennyire adják vissza a fényképek, de nagyon mutatósak lettek a dombokon átívelő kábelek. Eltűnt a Sümegi állomás felett tátongó "kráter", itt egy éve váltócsere miatt kellett a dombtetőt szétverni, azóta egy ormótlan luk tátongott a rejtett pályaudvar felett (anno nem hagytak szerelőnyílást, alulról pedig nem lehetett hozzáférni...). A heti termést most nem bontom külön, egy galériába rendezve lehet csemegézni belőlük.

Normál esetben, valahol a világban (mondjuk Hamburgban vagy Berlinben) természetes dolog lenne, hogy egy állandó vasútmodell kiállítás hetente beszámoljon honlapján az újdonságaikról, terveikről, videókat, fényképeket publikáljon az éppen újonnan elkészült részekről. Sajnos a keszthelyi Vasúttörténeti Modellkiállítás még normális, informatív honlappal sem rendelkezik, nemhogy heti újdonságokkal jelentkezzen. A nagy tervekből, melyek Európa harmadik legnagyobb, Közép-Európában viszont egyedülálló "projectje" lenne, egyre inkább nagy pofon lett, főleg nekem, akinek töménytelen munkája, energiája fekszik eddig is az elkészítésben. Kritika, vádaskodás, dícséret és elismerés - elég szélsőséges vélemények alakultak ki a múzeumról, az építőkről, az üzemeltetőkről. Sokan kérdezik időről-időre: "Mi van Keszthelyen?". Én meg válaszolom szinte automatikusan: "Semmi. Egyedül maradtam.". Az utóbbi másfél évben tényleg úgy éreztem, hogy csak engem érdekel, mi van, mi lesz a kiállítással. Olvastam a kritikákat, tűrtem a sértegetéseket és örültem annak a több tízezer, sőt már mondhatom, százezer látógatónak, akik ilyen állapotában is kíváncsiak voltak és örömmel járták körbe a kiállítást. De arra válaszolni, hogy mikor lesz kész, csak széttártam a kezem, hogy nem rajtam múlik. Három dolog kellene hozzá: pénz, pénz és pénz...
A kiállítás tulajdonosa, a Helikon Kastélymúzeum illetékesei ezzel tisztában is voltak, csak éppen a megszorítások korát éljük, pénz meg ugye nem terem a kertben. Így telt el 2010. nyári szezonja is, az asztalokba több, mint egy éve még egy szög sem lett beverve, nemhogy fejlesztve lett volna bármi is. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy rájöjjön bárki, ekkora igénybevétel mellett ez így nem mehet tovább, a technika elhasználódik, a látogatók nem jönnek vissza csupasz "tájakat" nézni. Most úgy néz ki, hogy a "vezetés" is kezdi belátni, örökre nem maradhatnak ezek az állapotok. Az üzemeltetésben eddig örökös gondot okozó LENZ hurokmodulok helyett végre meg lettek rendelve és beépítve a Littfinski Datentechnik cég új generációs hurokmoduljai, az azóta eltelt 3 hétben már hibátlanul üzemeltek az asztalok. Úgy néz ki, hogy néhány váltóállító szervomotor gyengélkedést leszámítva végre kiforrott és stabil lett a műszaki alapja a kiállításnak. Rést a pajzson már csak a hajtott, motoros modellek (többnyire mozdonyok) jelenthetnek, melynek közel felét most azonnal dobnám a kukába, ugyanis a kiállításra rendelt és leszámlázott modellek a külcsínyen kívül tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy hosszú távon megbízhatóan üzemelni tudjanak. Nem akarok embereket, cégeket ledegradálni, de röhejes, hogy 2007-ben egy ekkora kiállításra 1958-ban tervezett, hárompólusú úgynevezett "rundmotorokkal" felszerelt mozdonyokra, motorvonatokra költöttek milliókat, melyek a saját súlyukat alig tudják megmozdítani, nemhogy 7-10 kocsis szerelvényeket emelkedőkön felhúzni. Azonban végre elindult egy folyamat, melyben úgy tűnik, hogy végre megszabadulok ezektől az ócskavasaktól és új, 5 pólusú motorral felszerelt, kardánhajtásos, ballaszt-súllyal és megfelelő vonóérővel rendelkező új mozdonyok érkeznek a kiállításra a következő 2 hónapban. Kialakult végre egy folyamatos szervíz háttér is (Csíkos műhely), így nem nekem kell ezzel is bajlódni. Így időm és lehetőségem lett fejleszteni is. Mondhatjuk, nagy dolog, de valami megindult végre, jönnek az anyagok, van mit az asztalra tenni. Következzék hát az elmúlt hétvége termése, az elkészítésben nagy segítségemre volt Gortva Dávid és Sági András is, akik egyébként a kiállítás üzemeltetésével, felügyeletével vannak megbízva, de az eredményt látva olyan lendülettel kapcsolódtak be az újraépítésbe, hogy alig lehetett "lelőni" őket :-)
A sok rizsa után jöjjenek a képek a megújult Sümeg és Pannonhalma állomásokról, amolyan ilyen volt és ilyen lett aspektusból bemutatva.

Sümeg az átépítés előtt
Sümeg az átépítés után
Pannonhalma az átépítés előtt
Pannonhalma az átépítés után