Header image  
vasút és modellezés  
line decor
  
line decor
 

  Minden jog fenntartva -
Martisz Gábor
marTrain

   
   
 
 
 
marTRAIN terepasztal 17.
 

2019.08.01.
Lassan, de biztosan haladtam tovább egy újabb részlet megépítésével.
Felül 2 vágányos állomás, középen 4 vágányos fővonal, az alsó ficakban maradt egy háromszög formájú terület, ahova egy kis részlet erejéig vízfelületet képzeltem el. Máshol már nem találtam helyet erre, de szerettem volna ezt a témát is megjeleníteni az asztalon.

 

A tómeder alját 5 cm-el mélyebbre eresztettem az asztal alapszintjéhez képest, ehhez ki kellett vágnom az asztallapból és a merevítő bordákból is.

 

Lecsavaroztam az alaplapot.


 

5 cm-es XPS lapból kockákat ragasztottam a szélekhez, 2 cm-est pedig a mélyülő meder alapjához. A ragasztáshoz ugyanazt a Ponal Standard ragasztót használom, amit a faváz vagy a fű ragasztásához, tökéletesen fogja ezt az anyagot is.

 

Száradás után hővágóval lefarigcsáltam a felesleges részeket.

 

Lehálóztam és előkészítettem a felületet gipszelésre.


 

Miután megkötött a gipsz, barna színű vízbázisú festékkel lealapoztam. Mivel a tavacskának csak egy metszetét készítem el, az asztal szélét le kell zárni. Ehhez széles celluxcsíkot ragasztottam az élére és egy lécet csavaroztam fel záróelemnek. Fontos, hogy belül tökéletesen zárjon minden ponton a "zsaluzat", ennek a későbbiekben fontos szerepe lesz.


 

A meder kitöltéséhez különböző szemcsenagyságú kavicsokat használtam, ezeket a korábban kisállatkereskedésben beszerzett homokból rostáltam ki. Alulra nagyobb méretű, felülre kisebb átmérőjű kavicsokat szórtam, a végén pedig finomra rostált homokréteggel fedtem egyben a környező felülettel.

 

Hasonlóan az ágyazat kövek rögzítéséhez, lepermeteztem vízzel, majd higított ragasztóval beitattam. Itt már kiderül, hogy mennyire zár az elülső zsaluzás, mivel a ragasztó nagy része ilyenkor lefolyik a meder külső részére. Szerencsére tökéletesre sikerült, egy csepp sem szivárgott át. Száradás után a szokásos Revell 87-es színnel ködöltem a felületet.


 

A meder szélén és a környező területen elkészítettem a szokásos statikus fű alapot. A vízinövények Noch és Faller lézervágott szettekből "nőttek", kivéve a magas nádcsomókat. Azok ugyanis közönséges hosszú szárú ecsetből készültek. Melegragasztóba állítgattam az ecsetszőr csomókat, majd különböző árnyalatú zöld színekkel légecsettel átfújtam őket.

 

Készítettem egy stéget (ez is Noch LaserCut), a környező fauna az eddig is használt Heki, Silhouette anyagokból áll. A csónakok Artitec 387.08 cikkszámon kaphatók.


 

Battka mester fáival és bokraival lett teljes az összkép, már csak 'vízzel" kellett feltölteni a tavat. Ehhez Heki 3550 műgyantát használtam. Ez egy két komponensű anyag, az üvegekben lévő mennyiséget elfeleztem, nem egyszerre használtam fel. A gyantát és a térhálósító anyagot egy fémedényben (jól kimosott konzerves doboz) alaposan össze kell keverni, fél órát állni hagyni, majd óvatosan a mederbe önteni. Szépen szétterül és 12-24 óra alatt keményre köt, feltéve, hogy a zsalunál vagy az alapnál nem talál rést magának. Ebben az esetben nemcsak lecsöpög és tönkre vág mindent maga alatt, hanem a kötés sem jön létre, egy ragacsos, zselé szerű anyag lesz a mederben, tönkre téve mindent, amivel érintkezett.

 

Szerencsére nálam csak a felső réteg külső szélénél volt egy kis gubanc a gyanta kötéssel, így ezt le tudtam kapargatni és újabb tömítés után újra önteni.


 

 

A száradási idők alatt a váltókörzetet is kicsinosítottam a szokásos vasúzüzemi szerelvényekkel, valamint a bejárati jelzőket is beépítettem.

 

 


 

Végül pár Preiser figurával teremtettem hangulatos tóparti idillt.

 


 

 
 
<<< 16.fejezet