2016.12.08.
Napokig kutattam a neten ágyazatminta után, több száz fotót megnéztem, sőt magam is készítettem több tucat fotót az augusztusi, müncheni kirándulás során. Próbáltam meghatározni pár olyan színt, ami szépen mutat majd az asztalon. Rájöttem, hogy a szivárvány minden színe megtalálható a síneken és a sínek között-mellett, pedig főleg német témájú képeket szedtem össze. Nem beszélve az olaszoknál és spanyoloknál látott, hófehérre meszelt ágyazatról vagy a Magyarországon is előforduló mellékvonali idillről, ahol a természet zöldje és a mindenen áthatoló gaz már-már szinte visszafoglalta az ágyazatkövektől a hatalmat. Egyszóval, ha arra törekszünk, hogy élethű színeket és összképet hozzunk létre, csinálhatunk szinte bármit. Egy kis keresgéléssel simán találhatunk rá példát a valóságból...
Választottam hát a saját ízlésemnek megfelelő színeket, két klasszikust, a viszonylag ápolt, szürkés árnyalatú bazaltot és a már kellően fékbetétes-rozsdaporos vöröses-barnás színt. A kettő szépen megfér egymás mellett egy asztalon, nem kell mindenhol ugyanolyan színnek megjelennie. Merthogy a valóságban is pepita minden, kivételt csak az utóbbi 10 évben átadott vonalak, pályaudvarok vagy teljesen felújított szakaszok jelentenek. Utóbbiaknál a világosszürke "betonszín" az uralkodó.

müncheni barna:

hamburgi szürkék:

és az uelzeni sakktábla:

Elsőként légpisztollyal lefújtam mindkét oldalról, nagy szórófelülettel mindenhol a síneket egy erősen felhígított alapszínnel. Ez a szín későbbiekben inkább csak a sínszálak oldalán köszön majd vissza, itt sincs standard a valóságban: szürke, barna, vörös, rozsda és ezek kombinációja minden mennyiségben. Az én receptem: 1 egység Revell 83 és 1 egység Revell 75 szín összekeverve 6 egység hígítóval (a gyári helyett sima H100-as szintetikus hígítót használtam).

Megnéztem szinte az összes gyártó ágyazatkövét, végül a német ASOA manufaktúra köveit választottam, a 1411-es szürkét és a 1711-es barnát. A többi kővel összehasonlítva ennek a szemcseméretét találtam a leginkább mérethelyesnek, a többi cég H0-ás kövei kb. kétszer-háromszor nagyobbak az ASOA köveinél. Szépen tartja a színét, igaz, hogy sötétedik ez is a ragasztás után, de nem olyan mértékben, mint a többi zúzott bazalt kő. Dolgoztam már többféle anyaggal az elmúlt 15 évben, ebből a szempontból is csak dicsérni tudom, lehet, hogy már a gyakorlatom is nagyobb, mint az előző építésnél, de sokkal könnyebbnek tűnt a munka ezzel.

A nyílt vonali ágyazatkészítésben nagy segítséget nyújt ez a kis plexi szerkezet, itthon a VMC forgalmazza, sok időt spóroltam a használatával. Csak fel kell tölteni a szóróanyaggal és a sínre rányomva végighúzni a területen. Ezt követően először egy vastagabb, puha szőrű ecsettel, majd vékony ecsettel eligazgatom a köveket.

Az ágyazat két oldalát egy vonalzó segítségével egyenesítem ki.

Helyére került minden szem, lényeges, hogy a sínszál oldalán ne ragadjon fel kavics, ezek könnyen elemelik a kerekeket a sínkoronától és instabil lesz az áramfelvétel. Másrészt meg nem szép és zörög, csattog minden kerék rajtuk. Még ragasztás előtt egy leselejtezett kocsit párszor végiggurítok a területen, ennek a kerekei lelökdösik a feltapadt kavicsokat vagy jelzik, hol van beékelődve egy egy "lázadó" elem.

A ragasztáshoz Ponal ragasztót használok, 1 egység ragasztót 2 egység vízzel oldok fel. A ragasztandó területet egy fodrászatból leselejtezett, szórófejes üvegből vízzel lepermetezem, majd pipettával rácsöpögtetem a higított ragasztót. A fodrászatban használt fejeknek megvan az a jó tulajdonsága, hogy tökéletesen porlasztják a vizet, nem köpködik cseppekben a folyadékot. Utóbbi esetben a kavicsszemek a vízcseppek hatására összeugranak csomókba és felúsznak a résekből, tönkre téve mindent maguk körül.

Pár óra alatt eltűnik a fehér massza, 24 óra alatt tökéletesen megköt a ragasztó.

Állomásokon és nyílt vonalon is megfigyelhető, hogy a vágányok mellett vagy között beton kábelcsatornák cikáznak, ezekben régen például vonóvezetékek, manapság inkább elektromos kábelek vannak fektetve. Az Auhagen 41620 és 41616 cikkszámon is kínál ilyet H0-ás méretben. Bonn állomáson ilyeneket ragasztottam le.

A többi részen inkább magam készítem el. 2 mm vastag sztirol lapot 7 mm-ként bekarcolok, majd ezekből 5 vagy 7 mm vastag csíkokat vágok.

A váltókörzetek kavicsozása előtt alapos terepszemlét tartottam előbb a müncheni pályaudvaron, majd a kölni Modellbau-Messén. Szerettem volna minél alaposabban lemodellezni a váltók környezetét, ehhez viszont sok kis kiegészítőre volt szükségem. A Google segít, gondoltam, de csak az Erbert nevű német kis vállalkozást találtam, aki ezeket a kiegészítőket gyártja H0 méretben. A honlapjuk viszont hosszú évek óta nem lett frissítve, mint kiderült, megszűntek. Már kezdtem feladni és alternatív megoldáson gondolkodni, esetleg egyedileg legyártatni vagy 3D nyomtatással megcsináltatni a szükséges elemeket, de szerencsémre a novemberi, kölni vásáron rátaláltam egy volt alkalmazottjukra, aki az eredeti szerszámokkal továbbra is gyártja a termékeiket, de csak vásárokon árulhatja őket, neten nem. Lényeg a lényeg, megvan, ami kellett...

Siemens S700-as, motoros állítómű
Erbert 042320

Kábelcsatorna betonszínre festve, majd kavicsozás. Az állítóművel szembe lévő oldalon Evergreen U profilból ragasztottam takarást a váltó mozgó, műanyag rudazata köré

A valóságban a kis sugarú, nagy sebességű váltók csúcssíneit nem csak egy, hanem kettő vagy három pontban mozgatják egyszerre. Az ezeket összekötő mechanikát, elektronikát burkoló elemek is megtalálhatók az Erbert (042323) kínálatában, de akár sztirol profilokból is elkészíthetők.

A motorokat alumínium színűre (Revell 91), a kábelcsatornákat betonszürkére (Heki 6600) festettem. A barna szín nagyon vöröses árnyalatú volt, így átfújtam híg Revell 82-es színnel, majd ezt is és a szürke részt is ködöltem Revell 87 szürkével. Utóbbinál 1:5 arányban higítottam a festéket. Száradás után sötétszürke Vallejo AirMix festékkel ködöltem a váltók olajos részeit.

Német határjelző
Erbert 042322

Elosztó dobozok
Erbert 042310, 042311

Indusi
Noch 13620

A végeredmény.
Festve, kavicsozva, ragasztva, ködölve, kiegészítőkkel feldíszítve az összes sín.

2017.01.04.
A vágányzat és a vezérlés elkészült, eljött az ideje az eddigieknél jóval látványosabb terepépítésnek. Az egyes részek koncepciói, fő témái már eddig is megvoltak a fejemben, most azonban centiről centire meg kell terveznem, pontosan mit, hova és hogyan szeretnék felépíteni. Nem tudom, ki hogy csinálja, én legtöbbször a valóságban látott, nekem tetsző, érdekes jeleneteket, motívumokat szeretem megjeleníteni. Utazásaim során legtöbbször képeket is készítek ezekről, emellett sok dolognak az interneten nézek utána, képeket, rajzokat, leírásokat keresve. Szeretem úgy kialakítani az asztal képét, hogy minél színesebb, sokrétű témákat sorakoztatok fel, egy kicsi ebből, egy kicsi abból is. Tapasztalataim alapján a terepasztalok többsége régebbi korszakokat jelenít meg, én a modern híve vagyok, inkább napjaink vasútjait és környezetét szeretem modellezni.

Eddig igyekeztem az építési fázisokat az elejétől a végéig egy fejezetben bemutatni, most azonban kénytelen leszek időrendben haladni, foglalkozom több témával is egyszerre. Sok anyag rendelkezésre áll már a kezdetektől, vagy a régi asztal bontásából vagy évek óta bevásárolt alapanyagok felhalmozásából kifolyólag. Ezeket persze kiegészíteni esetleg pótolni kell, ami idő és pénz, addig viszont haladok mással, aztán szépen majd összeáll minden. Ahogy az régi asztalon, úgy ezen is kiépítem a Viessmann féle felsővezeték rendszert. Az oszlopokat, talpakat és munkavezetékeket 99 százalékban sikerült megmenteni, így ezek felhasználásával munkához is láttam.

A régi városképet át kellett alakítanom, a hosszabb állomási vágányok és azok középre helyezése, ha alapterületben nem is jelentenek nagymértékű csökkenést, a tagolás teljesen átalakult. Ebből kifolyólag a legtöbb épület új helyre kerül, az egyetlen, ami megmarad a régi helyén, az a bonni állomás épület. Az épület előtti villamos vonal viszont új helyen és új megvilágításban jelenik meg. Kölnben és Hannoverben is nagyon tetszett a villámos föld alá bújtatása, főleg a belvárosi részeken jellemző ez az ÜSTRA megoldás, bár Bonnban pont nem így van, de a téma megfogott. Az állomástól jobbra eső sávban, ahol a régi asztalon számos épület volt (Burger King étterem, Merecedes szalon és szerviz, kamionterminál, társasház), most csak egy 4 sávos utat és a kéreg alá bebújó villamos vonalat álmodtam meg.

Kezdődhet Bonn újratervezése


Ceruza, vonalzó és egy kis fantázia

A rámpát dekopír fűrésszel kivágtam az alaplapból, az oldalfalakat és a szegélyeket 1,5 mm-es sztirol lapból készítettem.

A járdákat szintén sztirol lapból vágtam, a szegélyköveket festés előtt bekarcolom.

Az aszfaltozott út festését itt Faller 180506 festékkel készítettem. Az íves járdák leszabott csíkjait hajszárítóval melegítettem és pillanatragasztóval rögzítettem. A nem hajlított lapok ragasztásához azonban a Ponal faragasztója is elegendő.

A villamos-pálya betonaljas síneket kapott, a peron teste 10 mm-es rétegelt lemezből készült. A járda és a szegélykő Heki 6600-al lett festve.

Száradás után az aszfalt és a beton réteget is ködöltem Revell 87 színnel. A természetes környezet területét barna Trilak festékkel lealapoztam.

A peron oldalára egy régen vásárolt, azóta megszűnt Brawa műanyag lapból szabtam takarást.

A kavicsozandó területet higított Ponal ragasztóval bekenem, kisállat-kereskedésben vásárolt finom szemcsés homokkal beszórom. Igazítás után az ágyazatnál alkalmazott módszerrel spricnizem és felülről is becsepegtetem.

A vasutat a közúttól elválasztó kerítés alapja 4 mm-es, 1 cm széles, élére állított rétegelt lemez. Járdával együtt festve, ködölve.

Nagy újdonságot nem árulok el, de hátha valakinek hasznos info lehet a légecsettel való festés során. A Faller 180401 számú kerítése gyárilag elég csúnya sötétkék, műanyag színű. Úgy gondoltam, hogy egy festés mindenképp ráfér, a valóságban láttam több színben is, többek között zöldet vagy okkersárgát. Én az utóbbit választottam. A hatékony és teljes fedés eléréséhez egy doboztetőre kétoldalú ragasztót tettem, erre állítottam fel az elemeket.

Helyére került a kerítés, és statikus szóróval elkészítettem az első réteg fűszőnyeget (Heki 3367 és 3368 keverve, Ponal ragasztóval ragasztva).

A GOOGLE térkép funkciója nagy segítség, ha ihletet kell meríteni, így nem kell emlékekre hagyatkozni, elég megkeresni, hogy néz ki a valóságban...

Meglepődve tapasztaltam, hogy 2016-ban egyik gyártó kínálatában sem található meg a német vasúton jelenleg legelterjedtebb peronszegély. A számomra szükséges mennyiséget a Posch Modellel tudtam legyártatni műgyantából. Az elkészült műgyanta elemeket Revell 75 szürke színnel átfújtam a leragasztás előtt. Száradás után nekizártam az ágyazatot a szegélykő szélének és Revell 87 színnel ködöltem az egészet.

Így néz ki a valóságban:

2017.01.17.
A peronszegélyek magassága 11 mm lett. A közötte lévő rést 8 mm vastag rétegelt lemezzel töltöttem ki, erre ragasztottam egy 1 mm vastag műanyag lapot, majd a tetejére a 2 mm vastag fedőréteget. Ez utóbbit kicsit megvariáltam, az Auhagen térkő-mintás 52408 lapjából 5 mm vastag csíkokat vágtam a két szélre, mellé szintén 5 mm széles Evergreen bordás 4526 lapból csíkokat, mint vakvezető sáv. Végül a kettő közti területre szintén térkő-mintás lapokat ragasztottam.

A vakvezető sávokat matt fehér Revell festékkel lefestettem, száradás után kimaszkoltam. A térköves területet Revell 75 szürke színnel fújtam, száradás után beige színű ASOA krétaporral beecseteltem, ez egyrészt tömítette az illesztési hibákat, másrészt szépen kiemeli a "Viacolor" mintát. Végül Revell matt lakkal átfújtam az egész peront.

A sok városi kő, beton és aszfalt után - gondoltam - eljött az ideje kimenni egy kicsit a természetbe, a változatosság gyönyörködtet, de legalábbis kevésbé egyhangú így a munka. A pályaudvarról kifutó vágányok közötti szintkülönbséget egy szép kis töltésoldallal gondoltam összekötni. Ennek alapját 8 cm-es XPS lapból faragtam ki. Ez egy remekül használható, könnyű anyag, barkácsáruházakban táblákban beszerezhető különböző vastagságokban, vágható szikével, vasfűrészlappal, reszelhető, formázható. Ennek ellenére masszív, erős alapot lehet készíteni belőle.

Kifaragott XPS lapokat a gipszkartonok illesztésénél használt, öntapadós, rácsos szalaggal fedem be, két végén kapcsozóval rögzítem. Erre hordom fel a gipszréteget (Rigips Rimano Plus A-t használok), ha megkötött, barna alapra festem AquaColor színező-pasztával. Higított Palma faragasztóval leragasztok egy homokréteget. Természetesen az itt felsorolt műveletek között legalább 24 óra eltelt száradási, kötési idők végett.

Készítettem egy alapréteget Heki 3367 és 3368 szórható füvekből a korábban már bemutatott módszerrel. Száradás után a le nem ragadt szálakat felporszívóztam. Erre a rétegre pipettával enyhén higított ragasztót csepegtettem.

Ezt a bárányhimlős területet újra megszórtam ugyanazzal a két, kevert színnel.

Ismét száradás, porszívózás, majd újabb csepegtetés, nem mérnöki pontossággal, de többségében az előző foltok közötti területre. Erre a rétegre már világosabb színt használtam, a VMC által gyártott 70112 számú, "Varjasi ősgyep"-nek keresztelt statikus füvét szórtam. A vágányok melletti részt még világosabb színnel, VMC 70211 "Parádi legelő"-vel szórtam, ezen a sávon viszont nem csepegtettem, hanem ecsettel terítettem a ragasztót.

A száradások közötti időben többek között elkészítettem a kétvágányos fővonal alatt, ívben haladó vágány körüli tereptárgy elkészítését. Ide egy vasbeton portálos, árkádos átjárót képzeltem el. Ennek a vázát rétegelt lemezből vágtam ki és ragasztottam össze. Mestertapasszal tömítettem a réseket és a rétegelt lemez csíkos felületét. Heki betonszínű festékkel alapoztam, szürke, barna, okker és fehér foltokkal fedtem majd vizes szivaccsal visszamostam a felületet.

Közben alakult a környezet is, visszakerült az asztalra a régiről leszedett, kicsit feljavított trafó telep is. A hozzá vezető oszlopok is Faller termékek, a csomagoláson lévő árcímke alapján 18 éve várták, hogy helyet találjak nekik valahol.
A zajvédő fal viszont új szerzemény, Csapó István barátom segített az elkészítésében, 3 doboz Faller 180422 kitből lett összegyúrva, teljesen átfestve és patinálva jó pár munkaóra alatt.

Eközben persze a város is szépült tovább, befejeztem a villamos föld alá vezető rámpáját ls és a megállóhelyet is. Korábban már írtam, hogy kölni és hannoveri kirándulás után született az ihlet, hogy szeretném lemodellezni az asztalomon ezt a fajta városi, kötött pályás üzemet. Hogy Hannover is jelen legyen egy kicsit, egy Halling gyártmányú TW2000-est makettje birtokolja az egyik, egy köln-bonni K5000-es a másik vágányt. Ezekbe viszont szép homlok- és záró-fényeket képzeltem el a festett lámpák helyett, így egy profi kollégám, Grósz Balázs barátom segítségét kértem az átalakításban.

A lejáró oldalára az TL-DECALS által gyártott vizes-matrica graffitiket tettem, a falakat ASOA sötétszürke krétaporral ecseteltem, majd az egészet lakkoztam.

A megállóhoz a táblákat sztirol lapból készítettem, a feliratot Photoshoppal készítettem fényképek alapján. A korlátok és kiegészítők újrafestett, régi Faller elemek, a világítás Viessmann. Egyedül a várakozó utasok hiányoznak még.

Nevet is kapott a villamosmegálló, Stephanbrücke, azaz az István-híd, Édesapám tiszteletére, aki 40 évvel ezelőtt megfertőzött az vasútmodellezés vírusával :-)

De milyen híd? Ilyen:

8 mm-es rétegelt lemez lap, 1 cm széles bordákkal erősítve, a lábazat 14 mm átmérőjű fatipliből készült. Az alap kész, folytatás legközelebb...

Elkészítettem az útburkolati jeleket is a már meglévő utakra.

A villamos rámpa feletti födémre már régebben elhelyeztem egy szép Faller szobrot, az alapfüvezés is rég készen volt már. Most bokrosítottam, méghozzá bízva a mesterek ítéletében, én is Silhouette anyagból (200-15) dolgoztam. Nem olcsó, cserébe gyönyörű alapanyag, ebből nem nehéz szép bokros területeket készíteni.

Próbálkoztam táblák gyártásával is, ezek az első példányok. A táblák képeit a netről gyűjtöttem, átszerkesztettem és kinyomtattam. A oszlophoz 2 mm átmérőjű rézcsövet használtam fel, a szép hajlítást még gyakorolnom kell, de első próbálkozásra nekem tetszik a látvány.

2017.01.31.
Sok minden nem maradt meg egyben a régi martrain terepasztalról, 3 asztalrész menekült meg a teljes bontástól. Abban nem voltam biztos, hogy ezeket mind be tudom építeni, reméltem csak, hogy sikerül mindegyiket normálisan beleintegrálni az új környezetbe. Ilyen a régi vontatási telep környezete, közepén a fordítókoronggal és a fölötte elterülő felsővezeték-pókhálóval. Ezt sikerült a régi vázszerkezetről leemelni, körbevágni viszont csak dekopír fűrésszel tudtam, az pedig nem lett túl egyenes. Így más választásom nem maradt, készítettem neki egy fogadó keretet, így szép egyenes széle lett ennek az elemnek és sikerült eltűntetni a kacska vágás nyomait is.

Az épület és a rámpa között kevés hely maradt, ide Noch támfalat tettem, a töltésoldalt és a réseket gipszeléssel tűntettem el. A már korábban bemutatott módszerrel elkészítettem a füvezést, itt annyival gazdagítottam a növényzetet, hogy még az első réteg fű leszórása előtt a ragasztós rétegbe beleterítettem kis foltokban Silhouette 976-26H hálót, ennek köszönhetők a képeken látható, kiemelkedő csomók.

Pár képen feltűnt már a felüljáró a háttérben, időközben ez is formálódott. Pont azért volt fontos betenni a fordítót a helyére, hogy az oda vezető vágányt is le tudjam fektetni, ugyanis ennek pozíciójától függött a még hiányzó lábsor helye. Most, hogy a vágány is a helyére került, lehetett tovább csinosítani. Viszont ha már helyére került a vágány, elkezdtem a váltókörzet melletti rész kiépítését is, ide került vissza egy szintén régi elem, a váltóőrház.

A bokrok Silhouette 200-12, nyári színből készültek.

A felüljáró oldala és a járda 1,5 mm-es sztirol lapból készült, a korlát átfestett Faller. Az alapozást betonszínű Faller festékkel készítettem, erre került először légecsettel fújva higított Revell 87, majd száradás után középszürke akrilfestékkel csíkoztam be az oldalfalat, majd közvetlen ezután nedves szivaccsal visszamostam. A régi rízsszem izzós Viessmann kandelábereket átalakítottam ledesre, a vezetékeket a hídszerkezet alján vezettem végig és ezeket is festettem. A tápkábelek a rézcsőből hajlított csatornán keresztül lettek behúzva.

A bokrosítás más területeken is elkészült, most már sok helyen csak Battka mester fái hiányoznak, de remélhetőleg 2-3 héten belül ezek is megérkeznek. Az árkádos aluljáró födémrésze és környezete is "kizöldült".

Innen is már csak a fák hiányoznak.

A vágányok másik oldalán is beszabtam az alaplemezt és kialakítottam a töltésoldal vázát.

A zajvédő falon túl is beindult az építkezés. Ausztriában és Németországban is sok helyen látni a sínek mentén kis "weekend" övezeteket, ahova a városlakók kiszabadulhatnak grillezni, napozni, medencézni vagy konyhakertet ápolni. Erre a sarokra egy ilyen parkot képzeltem el, a megvalósításban Csapó István makett-mester barátom segít, már az alapozás és a területrendezés elkészült, a következő hetekben a finomítások várnak ránk.

Grósz Balázs mérnök úr barátom sem tétlenkedett, felvillanyozta a K5000-est is a hannoveri után, ez is a helyére került. A peron is megtelt utasokkal.

Előszedtem pár járművet és figurát, berendeztem a vontatási telepet és a felüljárót. Bekötöttem a már beépített világító testeket és nagy rendrakás után fotóztam egy nagyot. Az eredmény ebben a mappában megtekinthető.

2017.02.14.
Megérkezett a várva várt csomag a Viessmanntól, különösen az állomási oszlopokra vártam már nagyon, hogy folytatni tudjam a peronok építését. A bonni hét, állomási vágány feletti kereszttartók 3 db Viessmann 4117 oszlop közé lesznek kifeszítve.

A középső oszlopsor a harmadik és negyedik vágány közötti peron középvonalán fut, az oszlopok talapzatát körbe kellett "építenem". Eddig ezért nem tudtam haladni ezzel a szakasszal.

Kizöldült a rámpa másik fele is.

Elkezdtem az árkádos alagút másik oldalon lévő portálját is elkészíteni, a módszer ugyanaz, mint korábban.

Kialakítottam az alagútban futó felsővezetéket is, elkészült az alapozó festés, már csak a koszolás és a tető elkészítése van hátra.

De nem csak a Viessmann postása kopogtatott a múlt héten, hanem Battka mester is elkészült az első adag fákkal és bokrokkal. Írhatnék fejezeteket is arról, hogy mennyire tökéletesen élethűek az általa készített dolgok, de nincs annyi pozitív jelző, amit fel tudnék itt sorolni. Egyszerűen gyönyörűek. Az egyedi gyártási technológiának köszönhetően nincs két egyforma köztük, ahogy a természetben sem találunk két ugyanolyant, mindegyik önmagában egy képzőművészeti alkotás, mely alatt üldögélve bármely nagy költő vagy festő ihletet tudna meríteni.

Eddig is tisztában voltam vele, hogy még hiányos nélkülük az asztal, de azt nem gondoltam, hogy ilyen mértékben át fogja formálni az egész látványt a fák beépítése. Teljesen megváltoztatták a teljes környezetet. Épp két hete csináltam egy nagyobb fotósorozatot, de ugyanazokat a helyszíneket, beállításokat használva most mintha egy másik asztalt látnék magam előtt. Itt van példának a vontatási telep, a fákon kívül más változtatás nem történt, mégis mennyire más így?

A régi asztalról sikerült a kis városi temető elemeit megmenteni, ezeket most újrahasznosítottam, kapott egy kis ráncfelvarrást a téma. Lehet, hogy elsőre kicsit morbidnak vagy furcsának tűnik ennek a témának a megjelenítése egy terepasztalon, de ha a valóságot vesszük alapul, akkor a vasút és a temető nagyon sokszor "szomszédok". Elég Budapest temetőit számba venni vagy Wien Meidling 21.századi, modern, belvárosi vasútállomása mellett kinézni a vonat ablakából.

Eddig a sors megkímélt attól, hogy ebben a témában tapasztalatokat gyűjtsek, így sikerült egy hatalmas hibát elkövetnem, amire ma, a YouTube-ra feltett videó megtekintése után több modellező kolléga is felhívta a figyelmem: a koporsót nem lett volna szabad így a földre letenni. Ezt a következő napokban gyorsan korrigálom is, amúgy is csinálni akartam pár koszorút és virágokat, de a legfontosabb egy ravatal készítése lesz. Viszont a fotók és a videók már elkészültek, frissíteni pedig csak ma volt időm a weblapot, így kérem, addig nézze el nekem mindenki ezt a hibát.

Következzenek a képek és a már említett videó: