2022.02.15.
Sok helyen olvastam, hogy az elmúlt 2 évnyi pandémia felpörgette a vasútmodellezést a világban. A kereslet nőtt a modellek iránt, a kínálat a gyártási, ellátási problémák miatt viszont csökkent. Sokan - a kényszerből megnőtt - szabadidejükben a terepasztal építésben kerestek menedéket. Rajtam viszont alkotói válság lett úrrá, így az előzőleg megszokott tempóhoz képest alaposan belassultam. A Miniversum utolsó fél évének, majd bezárásának és felszámolásának vezetői teendői után közel egy évig a keszthelyi kiállítás teljes rekonstrukciója várt rám. Két évnyi határidők, szerződésben vállalt feladatok között eltöltött idő után alaposan kiégtem, ami régen kikapcsolódás volt, az kötelezettségé, teherré vált. Ezek után kellett egy kis szünet, hogy újra visszataláljak a pincébe és élvezettel tudjak újra magamnak alkotni.

A terepasztal legnagyobb üresen álló területét céloztam meg, elkezdtem leporolni a szekrényben álló vidámparki elemeket, melyeket a régi asztalról bontottam le. Sajnos a bontás és az azóta eltelt idő szemmel láthatóan megviselte a maketteket, így a teljes renoválás tűnt az egyetlen járható útnak. Ahhoz viszont, hogy elinduljon "Bettinaland" vidámpark újraépítése, még a mögötte lévő területet is végleges állapotába kellett hoznom. A terep vázának kialakítása és az alap homokréteg már korábban elkészült, következhetett a dekorálás.

6 mm-es HEKI statikus fűvel lealapoztam a leendő zöld felületet. A vízzel higított Ponal Standard ragasztót ecsettel vittem fel az alapra úgy, hogy nem kentem át az egész felületet, hanem csak foltokban itattam át a homokréteget. Száradás után leporszívóztam a területet, így azokon a részeken, ahol nem érte ragasztó az alapot, "kopár" foltok keletkeztek.

Az aljnövényzetet erre az alaprétegre ragasztottam fel. Kis foltokban, egymást felváltva variáltam a következő alapanyagokat:
Tesa ragasztóspray-vel ragasztottam az eredeti sűrűségéhez képest három-négyszeresére széthúzott Heki 1855 és 1856 fűlapokat, Heki 1676 lombanyagot, valamint a Silhouette 200-12 és 200-13 bokrokat. A magasabb, ágas bokrok elkészítéséhez FaBattka mester fáit használtam fel úgy, hogy a fák törzseiről tőből levágtam a főágakat és az alapba fúrt lukakba faragasztóval beragasztottam.

Beépítettem a bejárati jelzőket, visszaépítettem a felsővezeték-rendszert. Erre a pályaszakaszra is tettem Indusi egységeket, elosztódobozokat és kapcsolószekrényeket is. Ezzel teljesen kiépült a vidámpark mögötti terület.

Pár órányi tervezgetés és próbálgatás után kialakult a vidámparki elemek helye. A régi asztalhoz hasonlóan a terület itt is két asztalelemen terül el, itt azonban el akartam kerülni, hogy a vízicsúszda a két elem határára kerüljön. A régi asztalon a Wilde Mouse-t ki kellett kötögetni és kiemelni ahhoz, hogy az asztalelemeket szét lehessen választani. Most egy kicsit közel kellett tolni az óriáskereket a vízicsúszdához, de így tökéletesen befért ez a két elem a bal oldali asztalrészre, egy esetleges szállításkor nem fog problémát okozni a szétszedésük.

A járdák elkészítéséhez Faller 180537 és Auhagen 52227 lapokat használtam. A vízicsúszda és az óriáskerék köré 1,5 * 1,5 mm sztirolcsíkból keretet ragasztottam, hogy a körülöttük készülő homokozás, ragasztás során ne szennyeződjön az alaplemez. Később ezt a keretet világos barnára lefestettem.

Revell Plasto-val kihézagoltam az illesztéseket a járdalapok között, száradás után ezt csiszolópapírral lecsiszoltam, majd Revell 75 színnel lealapoztam. Később alaposan felhigított Revell 87 és matt fekete színnel még áthúztam.

A szabadon maradt - leendő zöldterületet - homokkal lealapoztam. Száradás után rövid méretű, Woodland FL634 sztatikus füvet ragasztottam le, majd száradás után csomókban a harsányabb színű, hosszúszárú Heki füveket.

A vidámpark 2006-os építése a régi terepasztalomon:
Bettinaland vol.1.

Közben nekifogtam a vízicsúszda felújításának. Eleinte csak a világítást terveztem rendbe tenni, de gyorsan rájöttem, hogy ennyivel nem fogom megúszni. 2005 környékén, amikor az előző Bettinaland épült a régi asztalon, az összes lámpácskába izzós világítást szereltem. Gyárilag erre nincs hely kialakítva, akkoriban is fúrtam, faragtam, vezetékeztem, hogy fényeket varázsoljak bele. Sajnos a kötéseken lévő szigetelést kikezdte az idő, valószínűleg be is ázhatott és zárlatos lett, mert több helyen elégtek a vezetékek, az izzók nagy része is elköltözött egy másik világra. Így nekiálltam bontani, festéket lekaparni, vezetékeket lefejteni. Szinte alapig bontottam az egészet, egyedül a csúszdarészt nem tudtam a masszív talpakról leszedni, így nem fértem hozzá a csúszdák aljához, hogy a világítások betáplálását el tudjam ott vezetni. A lámpafejekből kipucoltam a beleragasztott vagy beleégett izzókat, kifúrtam újra a belső részüket, és lakkozott vezetékekkel bekábelezve beragasztottam a LED-eket. Az oszlopokra felragasztottam az SMD ellenállásokat, összekábeleztem, így sikerült a dupla szárú oszlopokról is a 12V-os betápláláshoz egy vezetékpárral kiállni. A csúszdarész oldaláról leszedtem a gyári matricákat és két oldalas ragasztóval egy-egy vékony rézlemez csíkot ragasztottam fel. Ezekre forrasztottam a világítások +/- betáplálására szolgáló lakkozott vezetékeit. Ezután Revell 87 színnel lefestettem a csúszda oldalait. A makrozott, nagyított képeken tisztán látszik ennek a lenyomata, de szabad szemmel nézve véleményem szerint annyira nem zavaró ez az utólagos tuningolás. Összesen 62 db SMD LED világítja meg a területet, hajszál vastagságú, lakozott vezetékekkel behálózva. Átfestettem a kiszolgáló épületeket és az összes díszítő elemet is. Azokon a részeken, ahol nincs víz, szintén földes, füves talajt készítettem az eredeti plasztik-világoskék medencerészekbe.

Ugyanezt az óriáskerék esetében is megcsináltam, LED-ekre cseréltem a kabinok és a bejárat világításait, újrafestettem minden elemét. Az eredetileg ráragasztott, már felmálló matricákat is leszedtem, lepucoltam a műanyag részeket és lefestettem őket. Sajnos azokat a fotókat, melyek a vízicsúszda és az óriáskerék átépítéséről készültek, sikerült óvatlanul letörölnöm a fényképezőgépem memória kártyájáról, így már csak a végeredményt tudom bemutatni.

Elkészítettem a sétányok közvilágítását, a régi, sárga izzós Viessmann kandelláberekbe fehér LED-eket szereltem. A bódékba, pavilonokba is színes LED-ek kerültek és ezeket is újrafestettem. Felragasztottam a figurákat, kukákat, kiegészítőket. Az óriáskerék előtti placc közepére virágágyást készítettem Busch virágokból, a virágágyás keretét Evergreen profilokból alakítottam ki. A padok Preiser gyártmányok, az óriáskerék előtti piros színű Faller korlát mögötti zöld területre FaBattka bokrai kerültek. A vakuzó fotós figurák Noch, a kerítés Kibri, a figurák nagyrésze Preiser gyártmányok.

2024.04.01.

Egy kis kitérőt teszek, a vidámparkból visszatérek az asztal másik felére, a főpályaudvar előtti területre, aminek építéséről még a 13-ik fejezetben írtam, 2017.06.24-én.
Az addigra már a Viessmann tulajdonába került KIBRI 2014/2015 évi katalógusának címlapján szereplő Halle buszállomást szerettem volna az asztal szélére beépíteni, akkor ezt írtam róla:
"A Kibri viszont csak őszre ígéri a megjelenést, így teljesen befejezni nem tudom még ezt a részt, a méretei viszont már rendelkezésre állnak, így a tervezéskor már tudtam számolni vele."
Nos, 2017 őszéből 2023 ősze lett, más cikkszámon, de végre elérhető lett, a méretei szerencsére nem változtak, így beteljesülhetett az terv, minden adott volt a még üresen álló terület befejezéséhez.

Bár a KIBRI az épületek összeszerelési útmutatóiban két csillaggal (haladó szint) jelöli az építés nehézségi szintjét és első ránézésre a viszonylag kevés elemből álló, nagyjából készre szerelt nagyobb egységek láttán ez úgy tűnt, hogy valóban könnyű menet lesz, ezt így utólag, közel 40 munkaóra után én inkább három csillaggal (profi szint) jelölném. Természetesen a gyártó nem számolhat azzal, hogy én szeretek minden elemet festeni, az illesztési hézagokat eltűntetni, valamint mivel egy létező épületegyüttesről van szó, alaposan feltérképezni az eredetit. Ebben nagy segítségemre volt a Google térkép, ahol nem csak műholdképet találni az épületről, hanem virtuális sétával körbe is lehet járni.

Az előkészítést a járdaszigetek összeragasztásával kezdtem, az illesztési pontok itt szépen zárnak, nem kell hézagolni, majd Revell 75 szürke alapszínnel átfestettem őket. Száradás után felhigított sötétszürke vízfestékkel áthúztam a felületüket, hogy a résekbe a sötétebb szín beszivárogjon. Kb 20-30 másodperc után a teljes felületet áttöröltem száraz papír törlőkendővel, így a sötétebb tónus csak a mélyedésekben maradtak meg, a felső felületeken csak halványan, foltokban látszódik. Közben a várók elemeit is összeragasztottam és átfestettem, a padokat az eredetihez hasonló barna, a kukákat, táblákat ezüst, az információs táblákat piros színnel. A dekorációkat a KIBRI vizesmatricákra nyomta, ezek viszont a festett felületekre szinte alig tapadtak meg, sokat vízbázisú ragasztóval újra kellett ragasztanom, mert száradás után egyszerűen leestek. A járdaszigeteken lévő illesztő pöckök nálam nagyobbnak bizonyultak az épületek alján lévő aljzatoknál, így azokat utólag fel kellett fúrnom, enélkül sajnos az épületeket nem lehetett a járdaszigetek síkjáig lenyomni. Bár Faller ragasztót használtam az építésnél, nem a KIBRI ragasztóját, furcsa módon sok mindent többször újra kellett ragasztanom, mert a ragasztások elengedtek, a megszáradt ragasztóréteget ujjal le tudtam kaparni a felületekről. Eddig ilyet még egy épületnél sem tapasztaltam, pedig párat összeraktam már az elmúlt 30 évben.

A főépület összerakásánál hasonló nehézségekkel szembesültem, mint a peronoknál, amihez még a két darabból öntött, plasztik hatású szürkés-fehér tető átformálása is hozzáadódott. Az illesztési hézagot alul-felül Revell Plasto-val kinyomtam, visszacsiszoltam. A körív külső részét kimaszkoltam, az alsó részen a Google fotón is jól látható keresztcsíkozást pedig maszkolószalag csíkokkal leragasztottam és világosszürke színnel lealapoztam. Felül szintén világosszürke alapozást kapott, amire légecsettel sötétebb színű vastagabb és kevésbé kontrasztos keresztcsíkokat fújtam, majd egy újabb alapos maszkolás után az egész felső ufóformát fehér festékspray-vel távolról megködöltem. Így az eredetinél látni vélt hatást szerintem sikerült megközelíteni, bár sok fotót átnézve továbbra sem vagyok teljesen biztos a valós állapotokkal, mert a fényviszonyok és tükröződések a felületeken csalókák. Végül a tetőn lévő világítás melletti sávokat nullás ecsettel sötétszürkére festettem.

Miután elkészültek a peronok és a főépület is, mehet az egész a helyére. Igen, de pontosan hova? Mivel klasszikus öntött alapja nincs, először "aszfaltozni" kell a területet, amihez itt a Heki 6601 festékét használtam. A gyártó befoglaló méreteket megad, valamint a peronok közötti 40,7 mm távolságot, azonban előre az áthidalókkal összeragasztani és egyben a helyére mozgatni lehetetlen. Felrajzolni szintén elég nehéz az átlósan futó, ívelt végű felületeket, így sztirol lapokból vágtam ki távtartókat és egyenes pozícionáló lapokat, hogy a peronok mindkét széle egy-egy egyenes mentés fusson. Miután sikerült a peronok helyét megtalálni, a világításokat tápláló vezetékpárok asztal alá vezetéséhez a lukakat is ki kell fúrni. A lukakat 10 mm vastag fúrószárral készítettem, hogy legyen lehetőség a pontos beállítás során a vezetékeknek egy kis holtjátékra. A peronokat csak ragasztani lehet az alaplaphoz, sajnos a teljesen sík rétegelt lemez alap ellenére a peronok néhol elemelkedtek, így a ragasztó száradásáig lesúlyoztam őket. A peronok tetején egy kipattintható, rombusz alakú fedőlap van, eltávolítása után két érintkezőlemez található, amire a keresztben futó áthidaló csatlakozik. A két különálló áthidaló 3-3 lábon csatlakozik a perontetőkhöz, a pontosan leragasztott, síkban futó peronok ellenére az áthidalók lábai nem passzoltak pontosan az aljzatokba, kicsi tekeredés is volt a nagy felületben, így egyesével, finoman feszegetve az aljzatba kellett ragasztanom a lábakat és száradásig csipeszekkel összefogatni őket. Ezután a két áthidalót is egymáshoz kellett húzatni és az éleit összeragasztani.

Az elektromos bekötés egyszerű, a vezetékeket egy sordugaszban lehet közösíteni, amit 16V-os, váltóáramú tápegységre kötöttem. A peronokat figurákkal szinesítettem. A végeredmény számomra nagyon látványos, a modern, ívesen körbefutó LED világítások igazán impozáns látványt nyújtanak, ezt látva elkapott az alkotókedv és a pályaudvarra szánt buszmodelleket is méltóvá szerettem volna tenni a környezetéhez. Évek óta gyűjtögettem az ide szánt buszmodelleket, most szembesültem azzal, hogy a Flixbuszokat leszámítva svájci és osztrák felségjelzésű modelleim vannak, de itt végül lazítottam a szabályokon és nemzetközivé tettem a járműparkot. Az összes modellbe utasokat, sofőröket ragasztottam, valamint LED-esítettem, belső világítást és első-hátsó világítást építettem mindegyikbe.